Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
JOÓ ANDRÁS 353 Bank 1949-ig még bizonyosan rendelkezésre álló könyvelési adataihoz is hozzá lehetett ekkoriban férni. 92 1946 májusában Gordon Svájcba utazott. Ezúttal Radvánszkyval tárgyalt Zürichben. A bizalmas, nyílt hangvételű megbeszélésre az után került sor, hogy az alapkezelők személyesen konzultáltak Kállayval, aki addigi eljárásukat jóváhagyta. A Radvánszky által készített feljegyzés az Alap történetének rendkívül fontos forrása. A feljegyzésben említett neveket sajátosan kódolták (így például Kállay=Kristóf, Gordon=Róbert, Nagy Ferenc=Ákos, Tildy Zoltán=Főnök). Radvánszky elöljáróban kijelentette, hogy Kállaytól gyakorlatilag szabad kezet kaptak, de a „megoldás még az angolszászok állásfoglalásától is függ”. Arra jutottak, hogy bizalmas eszmecseréjük lényegi elemeiről csak „Ákost és főnökét”, tehát a miniszterelnököt és Tildyt kellene tájékoztatni. Innentől nagyjából – Radvánszky szófordulatával élve – a „fonalat” már együtt „fűzték tovább”, s a Nemzeti Bank volt vezértitkára rátért az Alappal kapcsolatos „angolszász ingerenciára”, vagyis újra egyértelművé tette, nem egyedül döntenek, hanem külső befolyás mellett. Ezután Radvánszky így fogalmazott: „Minthogy az angolszász I.S. [Intelligence Service] minden részletet tud, [...] szükségesnek véltük őket tájékoztatni a vele most folytatott megbeszélés előtt. Előadtuk nekik, hogy nemzeti célra szeretnők juttatni az alap maradványát, s minthogy az ő pártja azokat a nemzeti és polgári célokat képviseli, melyekkel egyetértünk, az alap maradványát Ákos [Nagy Ferenc] kezére szeretnők játszani.” 93 Gordont érdekelte, hogy a kérdés az amerikai vagy a brit titkosszolgálatok illetékességébe esik-e inkább, amire azt a választ kapta, hogy mindkettőébe. A részletek ismerete mégis a fentebb már említett amerikaiakra (legfőképp Tylerre) vonatkoztatható inkább, akiknek, mint Radvánszky meg is jegyezte Gordonnak, ő maga hányta a szemére, hogy az 1945. novemberi választások előtt nem adtak pénzt a kisgazdáknak, még kérésre sem. Erre Gordon közbevetette: „nem adtak a marhák”. A diskurzus könnyed stílusban folytatódott, a növekvő egyetértés jegyében, így Radvánszky végül a maradék konkrétabb összegét is megjelölte, értékesítési körülményektől függően 1,2–1,5 millió svájci frankban. Ezután kifejtette, hogy lelkiismeretével nem összeegyeztethető, ha „végeredményképpen” 92 Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött II. Bp. 1990. 247–251.; Dr. Kapócs Ferenc ügye. ÁBTL 4.1. A-2126/163, 1947 V-2000, NOT.I. 3599/1947/67 vegyes 1 dosszié, és uo. ÁVH kihallgatási jegyzőkönyv (dátum nélküli, Nagy Ferencre vonatkozó dosszié) 3.2.4 K-1416/1.; Dr. Kapócs Ferenc részletes vallomása, 1947. szept. 21. BFL XXV.2.b. 1947-5227 I. Vö. még Nagy Ferenc Bakách-Bessenyey Györgyhöz, 1946. máj. 7. MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 30. lap; Sebestyén P. követnek címzett irat, 1949. márc. 11. Adminisztratív iratok (Gordon-ügy). MNL OL XIX-J-1-k 32. doboz 244. tétel, iratszám: Bo/Biz-1559/1949, a külügyi iktatósz.: 1889/Biz-1949. 93 Feljegyzés a Róberttel [Gordonnal] a zürichi Hotel Neues Schloss-ban 1946. 5. 16-án folytatott beszélgetésről. MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 32–33. lap.
