Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
JOÓ ANDRÁS 335 szabályozó jogi megoldás részletei nem ismerhetők meg Bakách-Bessenyey vagy Wettstein hagyatékaiból. A „jogi konstrukció” – ahogyan arra felkérő levelében Kállay utalt – azért „rendszeresíttetett”, hogy lehetővé tegye még „mélyreható rezsimváltozás” esetében is az erre feljogosított személyeknek a letétbe helyezett érték egésze feletti szabad rendelkezését. A miniszterelnök megfogalmazásában „tekintélyes összegű állami pénzek” kezelése történhetett meg így „magánjogi alapon”. Mindezek megvalósulásához a bankkal, azaz a Schweizerische Bankgesellschafttal is megfelelően előkészített megállapodásra volt szükség, a megbízottaknak pedig a bankhoz közös „kérelmet” kellett benyújtaniuk, hogy az Alap kezelésükbe átmehessen.37 A részletekről a bank levéltárában végezhető kutatások nélkül csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Lényeges (főképp a későbbi kötelezettségek értelmezése kapcsán), hogy a kényesebb természetű állami ügyek céljára szolgáló miniszterelnöki, úgynevezett rendelkezési alap terhére elkülönített célvagyonról volt itt szó, amit elvileg belátása szerint használhatott fel a kormány feje, s róla csak általánosságban, vagyis részletes, igazolt nyugták nélkül kellett számadást adni, indokolt esetben akár csak évekkel később.38 A jogi keretek ekkor (és utóbb is) tág értelmezésre adtak lehetőséget. A felkérő levélhez mellékelt, további részleteket tartalmazó reverzális végleges dátumaként eredetileg egy februári napot kívántak megjelölni, így magát a hónapot az iratra előre rávezették. A kormányfői levéllel egyidejűleg tehát el kellett készülnie a reverzálisnak is. A kiszemelt rendelkezőkhöz azonban ez bő egy hónap elteltével jutott csak el. Különös, hogy miután az előkészületek sokkal korábban megtörténtek – talán még az 1943-as esztendő végén vagy 1944 januárjában –, a konkrét lépések hosszabb ideig elmaradtak. Radvánszky Antal MNB vezértitkár csak március első napján indult útnak Svájcba, hogy majd csupán március 14-én – néhány nappal Magyarország német megszállása előtt – találkozzon személyesen is a megbízottakkal, akiknek ekkor adta át a miniszterelnök írásbeli, illetőleg bizalmas szóbeli üzenetét. 39 Februárban Kállay arra kényszerült, hogy újra átgondolja a titkos diplomácia színterein tett addigi lépéseit.40 A sürgető kényszerek a felkérő levelében is megjelennek, egyértelműen vázolva az ország szuverenitásának közeli elvesztését és tekintetében rendkívüli intézkedéseket tehet, és e végből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg.” Lásd még Joó A.: Gstaad i. m. 1. dok. 676. 37 Kállay Miklós felkérő levele, 1947. febr. 1. Eredeti példányairól és róla lásd Joó A.: Gstaad 1. dok. 684–686. 38 Lásd Berecz Sándor: A mai rendszer állandóan túllépi a rendelkezési alapokat. Szabadság, 1935. december 22. 39 Joó A.: Gstaad i. m. 686. 129. jegyz., 687–689. 40 Joó András: Kállay Miklós külpolitikája. Magyarország és a háborús diplomácia. Bp. 2008. 203– 207., 230.
