Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A kisegítő honvéd karhatalom és az ellenállás Budapesten, 1944–1945
BARTHA ÁKOS 315 kerületben lelőtt testvérekért”. 215 Az viszont egészen bizonyos – s az 1944 végi infernális belvárosi viszonyokra jellemző –, hogy a Kossuth utcai robbantás után néhány nappal öt embert akasztottak fel a Szabadság téren. Néhányuk testén lövésnyom is volt. 216 Az akkori V. kerületben található Visegrádi utca 36. szám alatt működött a Radó Imre könyvkiadó körül szerveződő ellenállógóc.217 Radó a világháború idején a Közművelődési Könyv és Hírlapterjesztő Kft egyik cégvezetőjeként szerzett nevet magának a könyves szakmában, jóllehet a közművelődést elsősorban ponyvakiadással igyekezett előmozdítani.218 A „négy elemit végzett zsidó lektor szervező és gazdafőnök” körüli visszásságokat az a Bodnár István tűzte tollhegyre 1941 márciusában a magyar nemzetiszocialista mozgalom napilapjában, aki 1944 őszén már vele együtt mentette az üldözötteket.219 Magyari Endre Béla (Radó „csendes társa”) a magát a fenti címen hirdető „Magyari Könyvkiadó Vállalat” révén legalizálta az egységet.220 A kiadóvezető életútja eddig feltáratlan, ahogyan kiadójának sincsen nyoma a korabeli forrásokban. Magyari a német megszállás előtt még az Amulett Könyvkiadó és Terjesztő Vállalaton keresztül forgalmazott „kisregényeket” Horváth Máriával, majd a Radó kiadójánál is felbukkanó vitéz Rozs Kálmánnal együtt. Nem mellesleg – saját emlékei szerint – zsidónak minősülő alkalmazottaikat is ellátták itt okmányokkal.221 A ponyvákra szakosodott zugcég után Milotay István lapja is 215 A nyilasoknak többször meggyűlt a baja a robbantókkal, akik december 3-án a Városi Színházban megrendezett nyilas nagygyűlést zavarták szét ekképp. Kaesmann-Baritz egyébként a nyilas hatalomátvétel után az V. kerületi pártszervezet „karhatalmi ellenőre”, november végétől „védelmi vezetője” volt. 1945. augusztus végén életfogytiglani kényszermunkára ítélték háborús bűntettek miatt. Bár Kaesmann-Baritznak hivatásszerűen kellett foglalkoznia a kerületben tapasztalható „rendellenességekkel”, az ellenállókkal való konfliktusairól 1945-ben annak ellenére sem esett szó (BFL VII. 5. e. 3755/1950), hogy a rendőrségi nyomozás szerint 1945. január 10-én „a Hermina úton civilek rálőttek és megsebesült”. BFL – XXV.1.a – 1745 – 1945. Nem szólt róla az 1946-os, halálos ítélettel végződő eljárás során sem – egészen a vesztőhelyre történő kikísérésig. Itt azonban Kaesmann-Baritz állítólag kiegészítő vallomásra jelentkezett, melyben hosszan sorolta bűneit, például Stollár csoportjának „kiirtását”. Palásti L.: „Valójában én voltam Budapest védője!” i. m. 216 1944. dec. 20. Esetnapló, 1944. dec. 16–1944. dec. 31. OMSZ–KGM. 217 Radóék (és például a Turán Könyv- és lapterjesztő Vállalat) mellett ebben az épületben működött az Auróra Könyvkiadó is. Náluk jelent meg a Magyar Nemzet náciellenes újságírójának, Kunszery Gyulának, valamint az MNFFB későbbi elnökhelyettesének, Erőss Jánosnak az egyik kötete is. A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) távbeszélő szaknévsora, 1943. január. 205. és Magyar Nemzet, 1943. szeptember 29. 5. 218 Radó kis híján Rejtő Jenővel is szerződött. Különös szerződéstervezetükhöz lásd Bálint Gábor : Rejtő Jenő utolsó kiadói. Magyar Könyvszemle 125. (2009) 481–482. 219 Bodnár István: Ilyesmire is van rotációs papiros? A mai ponyvairodalom öl, butít és bűnre izgat. Tiltsa be a közoktatásügyi kormányzat a ponyvakiadványokat! Magyarság, 1941. március 30. 14. 220 A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Kislexikon i. m. 269. 221 Magyary Béla: Néhai Radó Imre és Magyary Béla által szervezett ellenállási mozgalom ismertetése. (1964. okt. 26.). A Radó–Magyari csoportra vonatkozó dokumentumok. HIM HL. Ellenállási Gyűjtemény/Magyarország, 199.
