Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A kisegítő honvéd karhatalom és az ellenállás Budapesten, 1944–1945
BARTHA ÁKOS 287 majd a keleti fronton partizánvadászként szolgált, amiért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.30 A Nemzetvédelmi Kereszttel dekorált Horváth főhadnagy pedig – a zászlóalj egyetlen tényleges tisztje – alighanem „rongyos gárdistaként”31 edződött a gerillaharcban. 32 Gidófalvy tehát a „(szélső)jobboldali elemekkel” is megtalálta a közös hangot. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a gyárakban dolgozó fiatalokkal, munkásvezetőkkel, mindemellett a gyárak tisztviselőivel, valamint – pozíciójánál fogva – a vállalatok élére állított katonai parancsnokokkal is jó kapcsolatban volt. E tarka egyveleget illetően megállapítható, hogy 1944 őszére a hatalmi és osztályhelyzetet képes volt felülírni egy közös érdek: a gyárak leszerelésének és Németországba szállításának megakadályozása. Novembertől a Vilmos laktanya kikülönített részlegei biztosítottak állandó őrséget a kerület üzemeiben, emellett a gyárak dolgozóiból is szerveztek – a nyugatra hurcolást ekképp elkerülő – fegyveres csoportokat, amint azt számos angyalföldi gyár (Elzett, Orion, Láng stb.) vezetőségének 1945-ös igazolása is bizonyítja. Gidófalvyék emellett olyan fontos stratégiai pontokat és közműveket is őriztek, mint a Nyugati pályaudvar, az Elektromos Művek vagy a főváros vízellátását biztosító Káposztásmegyeri Vízművek. A hidakról eltávolították a robbanóanyagot, elvágták a hadsereg vezetékeit, a pályaudvarokon pedig megdézsmálták a vagonok tartalmát, többször összecsapva a hatóságokkal (vagy éppen késsel szúrva le lesből a német őrt).33 Kihelyezett egységeik és őrjárataik komoly vérveszteséget szenvedtek. rakodás mellett ebből pénzeltünk. Az orvhalászathoz sok türelem kell – a halak miatt. Jó helyzetfelismerő képesség a rendőrök és halőrök okán. Féltünk a rajtaütéstől – de az is baj volt, ha fejvesztetten menekültünk; odalett a felszerelés, a zsákmány.” Vincze Péter: Szabad harcos Lovagkereszttel. Magyar Hírlap, 1984. április 4. 12. 30 Kálmánfi Ferenc visszaemlékezése. HIM HL. Ellenállási Gyűjtemény/Magyarország, 516. A nagy mesélőkedvvel megáldott Kálmánfi arról is írt, hogy a m. kir. 33. hegyivadász-zászlóalj tagjaként 1944. március 19-én – parancsnoki jóváhagyással – tüzet nyitott a németekre Tihaházán. Ölvedi Ignác: Tiszti karunk és országunk német megszállása III. Új Honvédségi Szemle 53. (1999) 2. sz. 82. 31 Az első bécsi döntés előtt reaktivált, Felvidéken és Kárpátalján bevetett paramilitáris egységekhez lásd legújabban B. Stenge Csaba tanulmányait, például B. Stenge Csaba: Fejezetek a Rongyos Gárda kárpát aljai bevetésének történetéből I. A salánki megadás. Acta Academiae Beregsasiensis 17. (2018) 39–66. 32 Operatív karton. Vécsey Tivadar. ÁBTL 2.2.1. „1938 novemberében Vásárosnaményban voltam a felvidéki megszállás előkészítésére.” Ezután tüdővérzéssel kezelték a budakeszi szanatóriumban, majd sorozó tiszt lett. A német megszállás után betegségére hivatkozva nem teljesített szolgálatot, ezt követően nyugdíj- és ellátmányügyekkel foglakozott a HM-ben. 1952-es önéletrajza szerint „1944 májusától az illegális kommunista párt tagja” volt. A nyilas uralom idején, 1944. október 17-én megszökött és a kommunista Horváth Árpád („Laci bácsi”) utasítására a XIII. kerületi KISKA-hoz ment. Önéletrajz. 1952. okt. 9. Kistarcsa. ÁBTL 2.1. VII/30 (V-144884). Egy másik visszaemlékezésében Horváth mellett dr. Radó Györgyöt („Jaschik Elemér”) és Vásárhelyi Miklóst („Keka Péter”) nevesítette, akik ajánlására Gidófalvyékhoz ment. Horváth Tivadar fhdgy: A kommunisták szerepe a XIII. kerületi Kisegítő Karhatalom fasiszta-ellenes működésében. PtSzL. II. 682. 1. ő. e. (Vásárhelyi maga is az alakulatot erősítette.) 33 Ez az eset jól szemlélteti az ellenállás megítélésének nehézségeit. Egy névtelen visszaemlékezés szerint az őr gyilkosa „Angyalföld verekedő bandájába tartozott”. Az ekképp megszerzett „szajréban” selyemharisnyától fegyverekig sok minden volt. Lerakodását látta az arrafelé bujkáló Nezvál Ferenc (későbbi kommunista igazságügyi miniszter), aki 1945 után élményeire hivatkozva fogalmazott úgy,
