Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
26 NEMESI STRATÉGIÁK ÉS TÁRSADALMI MOBILITÁS FELSŐ-MAGYARORSZÁGON társadalmi presztízs tekintetében egyébként is kitűntek a köznemesség tömegei közül. Ezek a bárói, majd grófi és hercegi címek azonban már csak tituláris rangok voltak, amelyek nem jártak tényleges szolgálatot jelentő méltóságokkal. 2 Az arisztokrácia lényege tehát átalakult, és a tényleges udvari szolgálat helyett, alkalmazkodva a megváltozott politikai környezethez és kormányzati gyakorlathoz, az országgyűlés felsőtábláján történő személyes megjelenés vált a legfontosabb joggá és kiváltsággá, amelynek 1608. évi törvényes szentesítésével önálló rendi keretet is nyert.3 Ebbe a kiváltságos rétegbe, vagyis az örökös főrendek soraiba ugyan csak az uralkodói kegy elnyerése révén lehetett bekerülni, ám a rangemelés (elő)feltétele a régi előkelőktől kapott elismerés volt, ami elsősorban házassági kapcsolatok létrejöttével igazolódott. Az arisztokrácia soraiba való bejutás tehát kettős megfelelés függvénye volt. Egyrészt olyan szolgálatra volt szükség, amely kiváltotta az uralkodó elismerését. Ezek a preferált területek vagy karriertípusok a legtöbb esetben a rangemelő diplomák szövegéből kiderülnek. A bárói rangemelések kvantitatív elemzésével Pálffy Géza arra megállapításra jutott, hogy a 16. század második felében a katonai karriernek volt a legnagyobb jelentősége, amely az örökletes bárói címszerzések majdnem 70%-át eredményezte. Emellett a hivatali-jogtudó értelmiségi pálya is utat nyithatott a mágnások közé, de szintén fontos volt a bécsi és prágai udvari szolgálat, és gyakorinak mondhatók ezek kombinációi is. 4 Másrészt azonban legalább ilyen jelentősége volt a társadalmi közeg elismerésének és befogadásának. Ennek vizsgálata már jóval összetettebb módszert és szempontrendszert tesz szükségességé. A nemesség és főnemesség között húzódó társadalmi határvonal és ezzel szoros összefüggésben a mobilitás tényezői a Max Weber nevéhez köthető „viselkedésszociológiai rendiség” szempontjai segítségével válnak empirikusan vizsgálhatóvá, köztük a két fő tényező, a connubium (egymás közötti házasodás) és a kommenzalitás (közös asztalnál való étkezés).5 Ezeket az egyes családokra vonatkozó, mélyfúrások segítségével 2 Csízi István: Észrevételek a magyar főnemesi címek XVI–XVII. századi történetéhez. Fons 21. (2014) 1. sz. 3–64. 3 A nemességnek az öröklődő főnemesi címeket viselő rétege tehát közjogi szempontból tekinthető külön rendnek, az 1608. évi (k. u.) 1. tc. a magánjogi egységét (örökösödési és birtokjog, bűnvádi eljárást stb.) nem törte meg, kizárólag a törvényhozásban való részvételre vonatkozóan eredményezett megosztottságot. Erre lásd Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Bp. 1900. 167–206. 4 Pálffy Géza: Utak az arisztokráciába – bárói címszerzők a 16. századi Magyar Királyságban. In: Arisztokrata életpályák és életviszonyok. Szerk. Papp Klára – Püski Levente (Speculum Historiae Debreceniense 4.) Debrecen 2009. 9–23. 5 Max Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai I. Szociológiai kategóriatan. Bp. 1987. 307.
