Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)
ERDőDY GÁBOR 263 követi pozíciót fogja betölteni, ezzel is demonstrálva a német kapcsolat megkülönböztetett jelentőségét. 71 Sylvain van de Weyer 1845. július 30-án szentesített kinevezésével kísérlet történt az unionizmus folytatására, a korábbinál nagyobb liberális befolyás mellett. A leuveni egyetemen jogi doktorátust szerzett volt londoni követ személyében különösen nagy formátumú, hatalmas diplomáciai tapasztalattal rendelkező politikus került a miniszterelnöki székbe, aki eltökélten felvette a kesztyűt az unionizmus militáns ellenfeleivel folytatott küzdelemben. Elismertségét a nemzeti megújulás és a gazdasági modernizáció híveként alapozta meg, miközben a nemzet szolgálatában betöltött rendkívüli szerepüket felismerve legelsők között szorgalmazta a tudományok, az irodalom, a kultúra és a művészetek jelentős állami támogatását, kiemelkedő érdemeket szerezve a Belga Királyi Akadémia létrehozásában. Sylvain Van de Weyer személyisége kiemelkedő színvonalú kortársai körében is példamutató őszinteséggel és hitelességgel testesítette meg a belga nemzeti megújulás örökérvényű üzenetét. Az augusztus 15-én megnyíló szépművészeti kiállítást köszöntő beszédében kifejtett ars poeticája szerint ugyanis „a legújabb” belga történelem során „a művészetek és az irodalom íze újjáélesztette a nemzeti függetlenség hatalmas érzését, miközben az ország mély azonosulással megértette, hogy a művészet emelkedett kultusza, az igazság szabad keresése, a számunkra oly drága nemzetiség legszilárdabb elemeit képezik”. 72 A Pesti Hirlap a kezdetektől nem bízott az új, „átmeneti ministerium tartós ságában” és hangot adott kétségeinek, vajon Van de Weyer valóban komolyan át akarja-e venni hivatalát, majd szeptember elején konstatálta, hogy a koalíciót alkotó pártok hangadói között „már kitört a meghasonlás”.73 Időközben elkerülhe tő közjáték gyengítette a kormányfő tekintélyét. Egy október 2-án megjelent hírből arról tájékozódhatott az olvasó, hogy megürült egy brüsszeli mandátum, és hívei erőteljesen kapacitálják Van de Weyert, induljon el a pótválasztáson. A miniszterelnök azonban nem kívánt a megmérettetésen részt venni, mivel „semmi kilátás nincs reá, hogy megválasztassék”. November 2-án mégis arról írtak, hogy engedett a nyomásnak, ám a progresszív liberális Leon Cans egyértelmű többséggel győzte le riválisát.74 A decemberben lefolytatott kiélezett parlamenti válaszfelirati vita ugyanakkor a kormány egyértelmű sikerével zárult, ami a belpolitikai helyzet stabilizálódásával kecsegtetett. 75 71 Belgium. Pesti Hirlap, 1845. augusztus 12. 101. 72 Biographie Nationale XV. 930.; Juste, T.: Histoire du Congrès National de Belgique, ou de la fon dation de la monarchie belge i. m. II. 69., 74. 73 Belgium. Pesti Hirlap, 1845. augusztus 26. 135.; Belgium. Pesti Hirlap, 1845. szeptember 7. 163. 74 Belgium. Pesti Hirlap, 1845. október 2. 290.; Belgium. Pesti Hirlap, 1845. november 2. 295. 75 Belgium. Pesti Hirlap, 1845. december 5. 371.
