Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)
AZ 1830-AS FORRADALOM UTÁNI BELGIUMI HELYZET A PESTI HIRLAP TÜKRÉBEN 252 megalakítása érdekében a háttérben folytatott, hírt adott a parlament üléseinek felfüggesztéséről, valamint több kiemelkedő jelentőségű város (Brüsszel, Gent, Liège, Antwerpen) kereskedőtestületeinek a Lebeau-kormány melletti határozott kiállásáról.19 Április 10-én arra emlékeztetett, hogy a kamarák üléseit újra összehívták, s bár „a cabinet általános feloszlatását kérte a királytól”, az uralkodó „megtagadá e kérelem teljesítését, nehogy a kamarák utolsó vitatásaibani ingerültség az egész országra átszálljon, s az új választás túlzott véleményűeket találjon”. A tájékoztatót folytatva megemlítette, hogy 27-én immár a kormány is felmentését kérte a királytól, és belga forrásokra támaszkodva valószínűnek nevezte, miszerint „egyik vagy másik pártnak mérsékeltebb árnyalatú embereiből fogna az új ministerium alakíttatni”. 20 A konfliktus elmélyülése a különböző liberális irányzatokat szorosabb együttműködés kialakítására ösztönözte. L’Alliance libérale néven hivatali központtal ellátott és állandó hivatali apparátussal működő szövetséget hoztak létre Brüsszelben, amelyhez hamarosan csatlakoztak a Tournai-ban, Namur-ben, Antwerpenben és Liège-ben megalakult szervezetek is. A Pesti Hirlap április 14-ei híreiben számolt be arról, hogy „Brüsselben a sajtó népszerű elveivel egyesülten egy ellenzékpárt alakult, jelszava: ellenzék a nemesség és egyháziak ellen”. 21 A liberálisok aktivizálódása maga után vonta a katolikus ellentábor radikalizálódását. „A mostani belga ministerium tagjai, Lebeau és Rogier, a szónak francia értelmében szabadszelleműek, s küzdeniök kell a számra nézve ugyan elég nagy, de nem túlnyomó pártjával az ultracatholicusoknak”22 – állapította meg egy május 8-án megjelent tájékoztató. S bár a katolikus képviselők korábban megállapodást kötöttek arról, hogy nem lehetetlenítik el a kormány munkáját, február 19-én a szenátusban az ultramontán honatyák átfogó támadásba lendültek, melynek hatására a progresszívek türelmetlenkedésével is szembesülő Lebeau-kabinet benyújtotta lemondását. 23 Az 1841. december 22-én, Belgium rovatcím alatt megjelent évzáró összefoglaló a hírek egyszerű átvételét meghaladó tartalmi elemzés igényével emlékeztette olvasóit a népfölség alapelvének általános belgiumi érvényesülésére. Kifejtette, hogy bár a szenátusban meghatározó többséggel rendelkező „arisztokratiai catholicus párt” ki tudta provokálni a liberális kormány elbocsátását, „a művelt és vagyonos belgák többsége az egyháziak és aristocraták” törekvéseit nem támogatja, 19 Külföldi Napló. Pesti Hirlap, 1841. Tavaszhó (április) 7. 229. 20 Külföldi Napló. Pesti Hirlap,1841. Tavaszhó (április) 10. 237. 21 Külföldi Napló. Pesti Hirlap,1841. Tavaszhó (április) 14. 245., vö. Cordewiener, A.: Organisations politiques et milieux de presse en regime centisitaire i. m. 233., 284., 290., 303. 22 Külföldi Napló. Pesti Hirlap,1841. Tavaszutó (május) 8. 307. 23 Mishaegen, G.: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884 i. m. 1946. 62.; Cordewiener, A.: Organi sations politiques et milieux de presse en regime centisitaire i. m. 233.; Lichterwelde, L.: Léopold Ier et la fondation de la Belgique contemporaine i. m. 231.
