Századok – 2020
2020 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Polgár Marianna: Karrier Mária Terézia korában. Festetics Pál hivatali pályája (Urbán Máté)
226 TÖRTÉNETI IRODALOM Polgár Marianna KARRIER MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN Festetics Pál hivatali pályája GlobeEdit, Riga 2018. 272 oldal Polgár Marianna monográfiája Festetics Pál (1722–1782) tanulóéveit és hivatali karrierjét mutatja be. A szerzőt már évtizedek óta foglalkoztatja a 18. századi magyarok német egyetemekre irányuló peregrinációja, különösen az a kérdés, hogy miért járnak katolikus vallású diákok protestáns német egyetemekre? Ez volt a témája a 2005-ben megvédett doktori disszertációjának is, amelyet a most ismertetett kötetben eredeti formájában publikált a szerző. A munkában Polgár Marianna szakít a tradicionális családtörténet-írással és annál jóval komplexebben közelíti meg a 18. században élt címszereplő arisztokrata életútját, amely szorosan kapcsolódik a kor egyetemi oktatásához, a Mária Terézia korabeli kormányzati reformokhoz, a nemesség átalakulásához és a felvilágosult abszolutizmus eszméihez. A szerző hangsúlyozza, hogy „a családtörténetnek a köztörténetbe való beillesztése módszereiben a mai napig nincs kidolgozva”. (2.) Ezért a disz szertáció módszertanában nem követi a hagyományos megközelítéseket. Az udvarhű és magasan képzett Festetics Pál karrierjének bemutatása kiváló esettanulmány a 18. századi új politikai elit felemelkedésének vizsgálatához. Az életút bemutatása során a szerző nemcsak a Festetics neveltetésével és hivatali előrelépésével kapcsolatos kérdéseket válaszolja meg, hanem cáfolja (vagy éppen új megvilágításba helyezi) a Mária Terézia-kori nemességről alkotott korábbi történeti beidegződések egy részét is. A történeti felfogás szerint a 18. század második felében megtörtént az arisztokrácia „elnemzetietlenítése” (7.), a főurak Bécs felé kacsingattak, sokan birtokaiktól távol éltek, a divatban rohamosan terjedt a „nájmódi” követése, a honfiúsítások során pedig egyre több külhoni család vált a magyar arisztokrácia részévé. A főnemesség alig vett részt a rendi ellenállásban és egyre passzívabbá vált, politikai szerepét a módos birtokos nemesség, a bene possessionati réteg vette át. Festetics Pál pályája sok ponton módosítja, egyes helyeken pe dig cáfolja ezt a modellt. A hatalmas dunántúli birtokkomplexummal rendelkező Festetics Pál 1772-ben grófi címet kapott a királynőtől, és több hivatali és rendi tisztséget is betöltött. A kor számos arisztokratája hasonló módon fontos szerepet játszott az újonnan kiépülő hivatalnoki apparátusban. Kutatásai során Polgár Marianna főként a hazai és ausztriai levéltárak anyagát tárta fel, különösen Festetics Kristóf birtokiratait, Festetics Pál egyetemi évei alatti missiliseit, valamint a gróf úrbérrendezéssel kapcsolatos javaslatait és kamarai tevékenységére vonatkozó iratait használta fel. Ezek mellett számos német és magyar nyelven írott művelődés-, kormányzat- és családtörténeti munka segítette a munka elkészülését. A bevezetőt követő fejezet (A XVIII. századi magyar nemesség átalakulása historiográfiai kitekintéssel) a jelzett korszak nemességkutatásának historiográfiai összefoglalóját adja. Történetírá sunk – ahogy a fentiekben már említettük – a 18. századi nemességgel kapcsolatban az „elidegenedett magyar arisztokrácia” tételét vallotta egészen H. Balázs Éváig. A korszak kiemelkedő kutatója szerint azonban a régi családok mellett megjelent egy új arisztokrata réteg, amelynek tagjai felemelkedett köznemesi családokból kerültek ki, és fontos hivatali pozíciókat foglaltak el az egyre bonyolódó bürokráciában, de a rendi tisztségeket is ők töltötték be. Ezek a széleskörű jogi műveltséggel rendelkező arisztokraták egyetemi tanulmányaikat gyakran valamelyik híres német egyetemen végezték (Halle, Jéna, Lipcse), ahonnan felvilágosult eszmékkel felvértezve tértek haza. Polgár Marianna hangsúlyozza, hogy a rendszerváltás előtti történetírásnak a 18. századi nemességkutatásában továbbra is meghatározó eleme volt a „kuruc–labanc ellentét”. E szerint a felfogás szerint az arisztokrácia vagyoni érdekből behódolt az udvarnak, a köznemesség egy része pedig az „új familiaritás” révén szintén udvarpárti volt. A Habsburgellenességet csak egy szűk, haladó köznemesi réteg képviselte. A nemesség kutatása egészen az 1980-as évekig nem lépett ki a genealógia területéről. Ekkor kezdődött meg egy-egy megye századok 154. (2020) 1. szám
