Századok – 2020
2020 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bereznay András: A cigányok történetének atlasza. Térképezett roma történelem (Orsós Julianna)
224 TÖRTÉNETI IRODALOM Ezen kívül egy esetben a felsorolásban hiányos cím olvasható: Adriano Colocci munkájának teljes címe ugyanis Gli zingari: Storia d’ un popolo errante , a kötetben a cím első tagja nem szerepel. Itt most nem vállalkozhatok minden egyes térkép és szöveg vizsgálatára, így szorosabb érdeklődési és kutatási területemmel összhangban a közép- és kora újkori térképek egy részének részletesebb tárgyalása tűnt célravezetőnek. Az atlasz egyéb fejezeteihez általánosabb jellegű észrevételeim vannak, így például az, hogy a források egyenetlenségéről egészen a 22. oldalig nem esik szó. A bevezetőből nemcsak ez hiányzik, hanem annak meghatározása is, hogy a szerző szerint az elsődleges forrásokban kik tekinthetők cigányoknak, illetve – ha ő maga nem foglal állást – a szakirodalmi munkák szerzői milyen meghatározásokkal élnek. Először a harmincéves háborút bemutató 23. számú térképhez tartozó szövegben utal a kérdésre, amikor a hadseregekből kivált, kóborlókká lett katonákról szól, akiket cigányokkal azonosítottak. Ez azért fontos, mert nem tartható az a megközelítés, miszerint a forrásokban szaracénokként, pogányokként, tatárokként említett csoportok egyértelműen megfeleltethetők volnának a 15. század elején kis létszámú csoportokban Európába érkező cigányságnak, ahogyan az a 8. számú, a 15. századi Közép-Európát ábrázoló térképen szerepel. Ha ugyanis a kortársak egy csoportot „tatároknak” neveztek a középkorban (a 13. századtól), akkor az mindig nemkívánatos mivoltukat jelezte. A szaracén elnevezéssel hasonló a helyzet, de azt a kortársak mindenekelőtt az iszlám hitűekre vonatkoztatva használták. A térkép jelmagyarázata szerint maga a szerző sem fogadja el maradéktalanul a fenti megfeleltetéseket, hiszen mint írja, a cigányok föltett (!) azonosításainak tekinti és idézőjelben szerepelteti azokat. Az európai megjelenést tárgyaló (8. és 9. számú) térképek és a hozzájuk tartozó szövegek nem hangsúlyozzák kellőképpen a zarándokcsoportok kis létszámát, jóllehet erre vonatkozóan több korabeli adat is fellelhető. Érdekes továbbá, hogy a két térkép esetében felhasznált három – nyelvészek által írt – szakirodalmi tétel egyikében sem található elsődleges forrás arról, hogy a „határtalan szeretettel” fogadott zarándok cigányok szállásaikat „a tisztaság ki nem elégítő állapotában hagyták hátra”. (26.) A 26. térképhez írt szövegben a dohányzás 18. századi megadóztatását közvetetten cigányellenes rendelkezésnek tekinti a szerző, hozzátéve, hogy akkoriban a dohányzók közismerten cigányok voltak. (62.) Az ezekhez hasonló, jórészt a szakirodalomból átvett, ellenőrizetlen állításokra nincs mód minden esetben kitérni, de néhány dolgot elengedhetetlen megemlíteni. A 13. számú térképhez tartozó szövegben az szerepel, hogy a „Zsigmondtól kapottnak mondott” (!) oklevél (36.) eredetisége bizonytalan. Ezzel szemben a történeti kutatás már hosszú évekkel ezelőtt bizonyította, hogy a Luxemburgi Zsigmond által kiadott, ténylegesen 1423-ból származó menlevél hiteles. Hogy erről meggyőződhessünk, elég a Zsigmondkori Oklevéltár X. kötetének 407. számú regesztájához lapoznunk. A tendencia, hogy ezeknek a menleveleknek a jelentőségét a cigányokkal kapcsolatos (szak) irodalom túlértékeli, jól látszik a 9. számú térképen is. A 22. számú térkép segítségével pedig a szórványadatok megjelenítésének kérdéses volta szemléltethető: a „lopás”, „trükközés”, „tánc”, „keresztelő”, „esküvő”, „egy család”, „tánctanítás”, valamint a „cigánylány kezének fogása miatt megkövezés” ábrázolása kevéssé tűnik indokoltnak. Ezekhez hasonló példák nagy számban előfordulnak. Bereznay András a bevezetőben előrebocsátja ugyan, hogy a teljességre törekvés jegyében a bizonytalan adatokat is ábrázolja, ez azonban sok esetben aránytalanul megterheli a térképeket. A 14. számú, Fékek címet viselő szövegből – bár a korszak viszonyait kívánja leképezni – például szinte teljesen hiányzik a 16. század első felének európai történeti háttere: a reformáció, az oszmánok előretörése, az európai államok berendezkedésének változásai, valamint a zsidókkal kapcsolatos megszorítások, amelyekből érthetővé válnának a feszültség növekedésének okai. A szerző a cigányok mozgására – ha úgy tetszik, vándorlására – továbbra is a zarándoklatot adja magyarázatként, amelyet a koldulás egy formájának tekint. Szintén fontos megjegyezni, hogy nem szerepel egyik térképen és egyik szövegben sem az úgynevezett census Zingarorum , a cigányok által fizetett adó, noha erre mind történeti forrás, mind szakirodalom bőségesen rendelkezésre áll. A 26. számú, a hódoltság kora utáni Magyar Királyságot bemutató térkép szövegében a szerző az Egerben maradt és kereszténnyé lett, körülbelül négyszáz főnyi, korábban oszmán
