Századok – 2020
2020 / 1. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erdődy Gábor: A történész és a professzor. Urbán Aladár (1929–2019)
ERDŐDY GÁBOR 219 altábornagy, a magyar sereg fővezére álláspontját támogatva a visszavonulás mellett nyilatkozott. Bár a sárvári kerület már december 8-án újra megválasztotta parlamenti képviselőjének, az igazoló választmány szándékosan késleltető eljárása következtében csak 30-án foglalhatta el helyét a képviselőház padsorában. Kossuth politikája ellen fellépve kezdeményezte a Ferenc József trónra lépési kísérletét elutasító határozat felülvizsgálását. Hasonlóképpen sikertelenül próbálkozott a parlament és az Országos Honvédelmi Bizottmány közös, Debrecenbe történő költözésének megakadályozásával. Elérte azonban, hogy békeküldöttség induljon Alfred zu Windisch-Grätz herceghez, a császári inváziós sereg főparancsnokához s onnan „Őfelségéhez Ferenc József Császárhoz” a „Magyarország szabadságának, becsületének és jólétének megóvására” irányuló egyezkedés megkísérlésére. Mindemellett készségét fejezte ki a személye fogadásától elzárkózó hadvezérnek küldött üzenetében arra, hogy a debreceni országgyűlést rávegye a békekötésre. Ekkoriban ugyanis Batthyány – amint arra Urbán rámutatott – már korábbi hajthatatlan politikáját is hibáztatta a drámai helyzet kialakulásáért, és kötelességérzetből akár személyes kockázatot is kész volt vállalni a háború leállításáért. A Batthyány ellen indított koncepciós per részletes feldolgozása során Urbán az örökös tartományoktól történő elszakadásra, illetve az uralkodóház megdöntésére összpontosító vád számos elemét egyenesen képtelenségnek nevezte. A történelem meghamisításának elemeit magába foglaló prekoncepcióra felépített eljárás jellemző mozzanatának tekintette, hogy a grófot nem csupán mentőtanújától (István nádortól) fosztották meg, de teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az ártatlanságát bizonyító báró Eötvös József, herceg Esterházy Pál és a kancellária volt udvari tanácsosa, Zsedényi Ede, valamint a volt osztrák miniszterelnök, báró Johann Wessenberg alapkérdésekben számára kedvező vallomását is. A március 26-ig tartó kihallgatások részletes bemutatása kapcsán Urbán ismertetette, hogy Batthyány a vádpontokra adott válaszai során a helyzete nehézségeire rámutatva kifejtette: mindig a törvényes állást védelmezte, amelyet két irányból támadtak, ezért egyik oldal segítségére és bizalmára sem számíthatott. István nádor újabb kormány megalakítására vonatkozó felkérésére azért adott pozitív választ, hogy megakadályozza Kossuth diktatúráját, a köztársaság kikiáltását. A horvát kérdés kulcsát pedig abban jelölte meg, hogy a bán nem volt hajlandó elismerni az uralkodó által szentesített áprilisi törvényeket. A későbbi olmützi hadbírósági kihallgatása során pedig rámutatott arra a paradoxonra, hogy „azt, amit a király szentesített, most a felségsértés gyanújával illetik”. Urbán kiemeli, hogy a törvényszéki előadói, a vádlóügyészi és a védőügyvédi szerepet egy személyben betöltő Ludwig Leuzendorfnak a Batthyány elleni elővizsgálatok lezárásáról készített június 13-ai jelentéséből kiolvasható: a miniszterelnök elleni vádak gyenge lábakon álltak. Igaza és ártatlansága biztos
