Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 21 üzemeltetése során, ezért 200 forint kölcsönt vett fel Jezernycky János fejedelmi számvevőtől. A felek megállapodtak abban, hogy Váradi 100 forintot legkésőbb Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) visszafizet, a fennmaradó összeget pedig 1616 ugyanazon napjáig törleszti. Váradi azt is vállalta, hogy ha nem tudja időben rendezni tartozását, akkor Jezernyckynek joga van lefoglalni bizonyos részeket birtokaiból.117 Az is nagyon valószínű, hogy Rettegi Jánostól, Bethlen Gábor udvari lelkészétől is a bányászati munkálatokra vett fel 300 forint kölcsönt, amit még 1616-ban sem fizetett vissza a lelkész özvegyének, noha a határidő már rég lejárt. 118 Nagy a valószínűsége, hogy Váradi János már Bethlen uralkodása előtt is foglalkozott bányászattal, legalábbis a már korábban említett Zaránd vármegyei terjeszkedése erre enged következtetni. Az itt található érdekeltségeit Bethlen alatt is megőrizte, amit Török János főlovászmesterrel 1618-ban kötött szerződése is bizonyít, melyben a két fél Rudabányát illetően egyezett meg. Török János ugyanis fel akarta újítani a rudabányai bányákat, ezért összefogott Váradi Jánossal – nagyon valószínű, hogy utóbbi adta a pénzt a vállalkozáshoz – és a fenti szerződésben kijelentette, hogy minden befolyó jövedelmen és hasznon meg fog osztozni a fejedelemasszony udvarmesterével. A szerződés értelmében a bányák üzemeltetési költségeit, a tartozék épületek fenntartását, a kohók, zúzdák, más néven stompok karbantartását közösen kellett állniuk. Török János saját birtokrészét tovább örökíthette az utódaira, a szerződés zárórendelkezésében pedig vállalta, hogy ő vagy utódai csak abban az esetben zárhatják ki Váradi Jánost a rudabányai termelésből, ha megszegi a szerződés több pontját. Ebben az esetben Váradinak 1000 forint bánatpénzt kellene fizetnie a Török családnak. 119 Váradi János halála valószínűleg váratlanul érte a családot, legalábbis erre lehet fia, Ferenc 1644-ben tett végrendeletéből következtetni, amelyben arra panaszkodott, hogy lánytestvéreivel – Annával és Erzsébettel – együtt költötték el, amijük volt, és atyjuk után pénz nem maradt.120 Váradi Jánostól nem maradt fenn végrendelet, családja további boldogulásáról fia már említett testamentumából értesülhetünk. Eszerint Ferencnek, akit 1623-ban Bethlen István familiárisai között tartottak számon,121 két nővére volt, akik öccsükhöz hason lóan igen előnyös házasságot kötöttek. Tették ezt annak ellenére, hogy Váradi János halála megnehezítette a család életét, és ahogy Ferenc végrendeletéből 117 MNL OL F 2 IV. 279–280. 118 Jeney-Tóth A.: „... Urunk udvarnépe...”. i. m. 204. 119 MNL OL F 2 V. 265–267. 120 Erdélyi testamentumok V. Kora újkori marosvásárhelyi végrendeletek (1586–1689). Szerk. Rüsz-Fogarasi Enikő. Marosvásárhely 2014. 73–77. 121 Jeney-Tóth A.: „...Urunk udvarnépe...” i. m. 204.
