Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 19 akkor nevezték ki, ha a kincstartói hivatal nem volt betöltve. 103 Mindemellett a fejedelem a tizedárendátor feladatkörét is rábízta, így, mondhatni, ő lett az erdélyi kincstári igazgatás „csúcsvezetője”. 104 Kéméndi Váradi János igazi túlélőnek számított, ugyanis a legtöbb hatalomváltást, köztük Báthory Gábor halálát és Bethlen Gábor uralomra kerülését is sikeresen átvészelte, és noha a szebeni udvarbírói pozíciója megszűnt, az új fejedelemtől immár másodízben megkapta a gyulafehérvári udvarbírói tisztséget, melyet 1615 és 1616 között viselt.105 Ezekben az években tovább bővítette Körösbánya közelében fekvő érdekeltségeit, az egykori bányauradalom részeit képező Hercegány és Kölesd nevű birtokokat 1616-ban vette meg Nagy György körösbányai nemestől. 106 Az uralkodásának első éveiben komoly anyagi gondokkal küszködő fejedelemnek nagy szüksége volt Váradi János szakértelmére és a hivatali évek alatt összegyűjtött tapasztalatára, ezt mutatja, hogy a gyulafehérvári uradalom vezetése után a kiemelt jelentőségű váradi uradalom udvarbírájának tette meg. Kinevezésének pontos dátumát csak közvetett módon, egy 1624-ben keletkezett tanúvallatásból ismerjük. Az iratból kiderül, hogy Barcsay Sándor felesége, Palaticz Anna csere révén jutott egy birtokhoz, amely a belényesi kerület területén feküdt. A cserére 1617-ben került sor.107 A birtokot azonban Bethlen Gábor a cserét követően a váradi várhoz csatolta. Barcsay Sándor elmondása szerint ezt követően a fejedelem Váradi János udvarbírón keresztül küldött 300 aranyat kárpótlásként a birtokért cserébe, ugyanis a korábbi tulajdonos ekkora összegért inscribálta. Váradi állítólag figyelmeztette Barcsayt, hogy fogadja el a pénzt, és ne támasszon akadályokat a birtok várhoz csatolása elé, mert félő, hogy „mind pénz s mind falu oda leszen”. 108 Váradi a váradi udvarbírói tisztet egészen 1622–1623 fordulóján bekövetkezett haláláig viselte. 1622 szeptemberében a fejedelem hűséges udvarbírói szolgálataiért a váradi várban lévő Szentmárton utcában adományozott neki egy 103 Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig. Levéltári Közlemények 28. (1958) 40. 104 Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. i. m. Nr. 412. A tizedárendátori tisztséget általában főrendi származásúak töltötték be, Trócsányi Bethlentől eredeztette, hogy alacsonyabb jogállású személyt, Debreczeni Tamást tette meg az erdélyi tizedigazgatás élére. Úgy látszik, ez már Bethlen előtt is előfordult. Lásd Trócsányi Zs.: Erdély központi i. m. 325–326. 105 Gálfi Emőke: A gyulafehérvári udvarbírák és területi hatáskörük Bethlen Gábor uralkodásának első szakaszában. In: Bethlen Erdélye, Erdély Bethlene (Bethlen Gábor trónra lépésének évfordulóján rendezett konferencia tanulmányai). Szerk. Dáné Veronka et al. Kolozsvár 2014. 326. 106 MNL OL F 2 IV. 231–234. 107 Jeney-Tóth Annamária: „... Urunk udvarnépe...”. Udvar és társadalma Báthory Gábor és Bethlen Gábor fejedelemsége idején a kolozsvári számadások tükrében. Debrecen 2012. 123. 108 A Barcsaiak levéltára. Közli Kis Bálint. Történelmi Tár 17. (1894) 623–624.
