Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 180 Magyarországon. Ez ugyanakkor az adománypolitika társadalmi vetületeként értelmezendő, amely elsősorban a nemesség társadalmi rétegződésére volt hatással; ebből automatikusan nem következik, hogy az ország politikai szerkezete is átalakult volna. Ezt, éppen Mályusz gondolatmenete alapján, azért szokás gondolni – és azért gondolta maga Engel is –, mert a nagybirtokos arisztokráciáról feltételezni illik, hogy helyzeténél fogva szemben állt a királyi hatalommal, és minden áron annak korlátozására, adott esetben megroppantására törekedett, hogy a „királyi felségjogok” uzurpációjával bővítse és függetlenítse a saját territoriális hatalmát. Ez tehát egy előfeltevés csupán, amit bizonyítani kellene, mielőtt a késő középkori magyar államfejlődés alapvető sajátosságaként kezelhetnénk. Addig indokolatlan a honor-rendszer felbomlását és a világi nagybirtok megerősödését, a királyi váruradalmakkal szemben túlsúlyra jutását az állam meggyengülésével és a rendi anarchiával azonosítani. És ugyancsak indokolatlan „rendi államról” beszélni a szó eddig használt értelmében: az országgyűlés kétségtelenül fontos szerepet játszott a 15. század közepétől, de nem mint a királyi hatalmat korlátozó tényező, és főképpen nem mint a köznemesség vélelmezett eszköze a nagybirtokos arisztokrácia korlátozására és a királyi hatalom erősítésére. Kérdés persze, indokolt-e egyáltalán akár az angol, akár a francia példát használni a magyar viszonyok értelmezéséhez? Ám a kérdést így is feltehetjük: miért indokoltabb a német – vagy, mint Engel (és korábban Szekfű) tette, a lengyel – példát használni, mint az angolt vagy a franciát? Mi bizonyítja, hogy a magyar állam fejlődése akár a legcsekélyebb mértékben rokonítható a német vagy a lengyel úttal? Mi hasonlítja a 18. századi lengyel állam válságjelenségeit a Magyar Királyság helyzetéhez a 15–16. század fordulóján, eltekintve attól a történészi akarattól, amelyik okvetlenül bele akarja látni előbbit az utóbbiba? Ha mindazok a tényezők, amelyekben a történészek hagyományosan a magyar állam területi széttagolódásának jeleit vélték azonosítani, valójában nem léteztek, ha a királyi hatalmat normális esetben nem tudta, de legfőképpen nem is akarta korlátozni senki, és így a megmentésére sem kellett sietnie senkinek, és egyébként minden ismert tényező a magyar állam erős kohézióját sejteti, miért kellene folyamatosan széthullást vizionálni? Nem volna célszerűbb a „rendszerbe kódolt” harc helyett a dialógusra, a politika bázisának kiszélesedésére helyezni a hangsúlyt, amint azt az „erős” nyugati monarchiákkal foglalkozó történészek is teszik? 174 Függetlenül attól, hogy a jövőben milyen paradigma keretei között folytatódik majd a késő középkori magyar állam jellegének vizsgálata és értelmezése, és ugyancsak függetlenül az általam felvetett angol analógia használhatóságától, 174 Vö. Watts, J.: Making of Polities i. m. 352–353.
