Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
PÁLOSFALVI TAMÁS 153 felőlük a következő [...] országgyűlésre halasztották. Rákosról így a köznemesség annak az ígéretnek a birtokában távozott, hogy egy év múlva helyzete határozott körvonalakat fog nyerni”.79 Ennek az ígéretnek, talán mondani is szükségtelen, semmi nyoma a forrásokban, az 1447. márciusi dekrétum bevezetője csupán any nyit állít, hogy azon pontok tárgyalását halasztották el az előző esztendő júniusában, amelyek nem voltak feltétlenül szükségesek a béke helyreállításához.80 Azt, hogy az 1447. márciusi országgyűlésen a köznemesség sikerrel biztosította kiváltságainak megerősítését és kibővítését (!), Mályusz szerint két pont bizonyítaná: az egyik az évenként pünkösdkor tartandó országgyűlésre előírt tömeges nemesi részvétel, a másik pedig az a rendelkezés, amely a következő királyválasztás esetén megyei követek meghívását írta elő, akikkel együtt dönthetnek a főpapok és főurak az új uralkodó személyéről. A tömeges országgyűlés elrendelését azzal a követeléssel kötötték össze, hogy azon a kormányzó, valamint minden báró és tanácsos tegye le a hivatalát – amint említettem, itt nyilvánvalóan kényszerintézkedésről van szó, amely éppen a királyi hatalmat próbálta meg pótolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, hiszen a következő években ugyan rendszeresen tartottak országgyűléseket, de arról nem tudunk, hogy a kormányzó vagy a bárók valóban letették hivatalukat.81 Az esetleges királyválasztás szélesebb társadalmi konszenzus alapjára állítása világosan a két legutóbbi uralkodóváltást (Albert, Ulászló) kísérő zavarok megismétlődésének akarta elejét venni, és nem választható el ugyanezen dekrétum egy további cikkelyétől, amely minden országlakost eltiltott attól, hogy új királyt keressen, „mivel van már egységes akarattal választott fejedelmünk” V. László személyében.82 Jegyezzük meg, hogy éppen a köznemesség „nagy barátja”, Hunyadi János volt az, aki a dekrétum elfogadásával egyidőben kezdett Alfonz aragóniai királlyal paktálni az „egységes akarattal” választott magyar király rovására – olyannyira, hogy a rendelkezés alighanem éppen a kormányzó miatt került bele a dekrétumba. Hogy Hunyadi mennyire érezte magát korlátozva az országgyűlési dekrétum által, pontosan mutatják az Alfonzzal titokban folytatott tárgyalásai, amelyek eredményeként végül felajánlotta neki a magyar trónt, anélkül, hogy erről a köznemesség széles tömegeit tájékoztatni kívánta volna. 83 79 Mályusz E.: Magyar rendi állam i. m. 43–44. 80 DRH 1301–1457. 361. 81 Érdemes megjegyezni, hogy Szilágyi Mihály kormányzó 1458. januári dekrétuma ugyancsak fejenkénti megjelenést rendel az évenként pünkösdkor tartandó országgyűlésen (Decreta regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490. Szerk. Bónis György – Érszegi Géza – Teke Zsuzsa. Bp. 1989. 86.) – nagyon valószínű, hogy ugyanabból a megfontolásból, mint az 1447. évi rendelkezés. 82 „cum principem pari voluntate electum habeamus” – DRH 1301–1457. 368. 83 Az Alfonzzal folytatott tárgyalásokra legújabban lásd Anderle Ádám: Az aragón kapcsolat (V. Alfonz, el Magnánimo és a magyar trón). Történelmi Szemle 38. (1996) 4. sz. 401–411. a korábbi irodalommal.
