Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 144 államot kiszabadítsa a megalázó helyzetből”, amelybe a főurak Mátyás halála után taszították őket. Önzetlenül, persze, még úgy is, hogy állammegmentő tevékenységének „nem látta közvetlen anyagi hasznát” [tudniillik a köznemesség]. 47 Érdekes megfigyelni, hogy Mályusz már itt is eljutott saját elmélete korlátainak felismeréséig, anélkül, hogy ezeket a korlátokat a továbbiakban figyelembe vette volna; erre alább még látni fogunk példát. Szerinte ugyanis a köznemesség, bár az „állam sorsának intézésében” jelentős tényező lett, e szerepét csak akkor érvényesíthette, „ha tömegeit Rákoson felvonultathatta” – vagyis az országgyűlésen. „Ilyen alkalmakkor a királytól és a főuraktól engedményeket és ígéreteket kapott, mihelyt azonban elszéledtek képviselői, az uralkodó, mintha mi sem történt volna, megint régi tanácsadói szavára hallgatva, a régi szellemben kormányzott.”48 Vagyis a „rendi dualizmus”, a köznemesség aktív szerepvállalásával, évente arra a két hétre korlátozódott, amikor a nemesség tömegesen vett részt az országgyűlésen – egyébként a kormányzat jellege nemigen volt más, mint korábban az Anjouk, Zsigmond vagy éppen Mátyás alatt. E két hétben a köznemesség olyan engedményeket kapott, amelyeket a továbbiakban senki nem vett figyelembe, legalábbis a kormányzás mindennapi munkájában biztosan nem; úgy léptek át rajtuk, mint Zsigmond vagy Mátyás a saját ígéretein. Ezen a helyzeten, mint maga Mályusz megállapította, az sem változtatott, hogy idővel köznemesi ülnökök kerültek a királyi tanácsba, hiszen „háttérbe szorultak a tárgyalások közben, a kormányzás úgy folyt, mintha ott sem lettek volna a királyi tanácsban”.49 Ebből azonban Mályusz nem azt a logikus következtetést vonta le, hogy a köznemesség királyi hatalmat pótló „államszervező tevékenysége” fából vaskarika, hanem inkább olyan fiktív – és meglehetősen abszurd – felvetésekkel állt elő, mint hogy a köznemesség, a tényleges hatalmi viszonyok megváltoztatásának érdekében, a familiaritás intézményének kiküszöbölésére törekedett, hogy „a nagybirtokosokat visszaszorítva [...] az állam hatalmát régi fényébe visszaállítsa”. 50 Ha elmondható, hogy Mályusz 1940-ben publikált tanulmánya kevés kapcsolatot tart a forrásokkal, és annál többet a szerző prekoncepcióival, akkor ugyanez hatványozottan érvényes Mályusz tizenhét esztendővel későbbi, a magyar rendi állam 15. század közepi genezisének szentelt munkájára.51 Kevés ehhez foghatóan nagyhatású darabja van a késő középkori Magyarország történetével foglalkozó 47 Uo. 390. 48 Uo. 394. 49 Uo. 396. Vö. Kubinyi András: A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Szerk. Rúzsás Lajos – Szakály Ferenc. Bp. 1986. 73–74., a köznemesi ülnökök névleges szerepére. 50 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 397. 51 Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Bp. 1958. (Eredetileg megjelent: Századok 91. [1957] 46–123., 529–602.)
