Századok – 2020
2020 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Viktor Pál: Technology and the Environment in State-Socialist Hungary. An Economic History (Czeglédi Alexandra)
1371 TÖRTÉNETI IRODALOM folyamataitól. Az antropocén követői a környezet átalakulását egyszerűen a nagyléptékben beavatkozó emberi tevékenységekkel magyarázzák. A kapitalocén viszont a hidegháborús narratíva megfordítása, abban az értelemben, hogy a természeti értékek kizsákmányolását a tőkés termelési folyamatok globális kiterjesztésében látja. Timothy Morton Dark Ecology (New York 2016. 10.) monográfiájában azonban szembesít bennünket ezen metanarratívák hiányosságaival; vagyis azzal, hogy az államszocialista rezsimek növekedésorientált iparosításának környezeti hatásairól való gondolkodást elhomályosítják. Pál Viktor könyvében nem mobilizálja az antropocén vagy a kapitalocén metanarratívákat. Kutatása 2015-ben lezárult, az említett elméleti keretezések szélesebb körű akadémiai terjedését megelőzően. A Borsodi-medencében végbemenő iparosítás esettanulmányára építő értekezés pontosan emiatt, ezen értékterhelt, dualista metanarratívák mentén válik aktuálissá és hiánypótlóvá. A kötet Miskolc és Kazincbarcika vonzáskörzetében a központilag megszervezett szovjet-típusú nagyipari beruházások vízellátási hálózatokra és vízminőségre gyakorolt hatását vizsgálja. A második világháborút követő iparosítás, a központi tervezés és a helyben beágyazott mérnöki tudás elemzésével mutatja meg a szerző, hogy a Borsodi Vegyipari Kombinát (BVK) milyen módon vált az 1970-es évekre az egyik legnagyobb szennyezőből a környezetvédelmi előírásokat és befektetéseket sikeresen kivitelező létesítménnyé. Az esettanulmányból kiderül, hogy a nyugati és japán technológiák alkalmazása a sikeres gazdasági és környezetvédelmi elvek központi végrehajtásának indikátorai voltak. Ennek fényében a BVK az országos sajtó, majd az állami propagandagépezet figyelmét is felkeltette (171–212.). A Borsodi–medence technológiai infrastruktúrájának tőkehiányos kiépítésén, a nyugati technológiai trendek beáramlásán, illetve a nemzetközi és regionális szaktudás cirkulációja mentén a szerző utat tapos egy cselekvő–hálózat megközelítésből táplálkozó, alternatív narratíva felé. Ezzel az államszocialista környezetpolitika rekonstruálásakor elutasítja a nosztalgiával és hidegháborús konnotációval terhelt bináris kategóriákat. A metanarratívák mellőzésével egyértelműen megkerüli az általánosító konklúziókat, az államszocialista környezetpolitika „jónak” vagy „rossznak” minősítését. Egyfajta infrastrukturális alulnézetből vizsgálja a mérnöki fejlesztéseket, a központosított politikai döntéseket és a globális politikai eseményeket mint egymásra kölcsönösen ható folyamatokat. Ezzel a szerző rámutat, hogy az államszocialista rezsim növekedési törekvései a nyugati kapitalista rendszerekhez hasonló környezetszennyezést eredményeztek, ám partikuláris, propaganda szintű megoldásokkal kezelték a felmerülő problémákat. Az 1970-es évekre átalakuló központi környezetvédelmi propaganda és ennek következtében burjánzó környezettudatos, mindennapi események – mint például a KISZ rendezvényei – együttesét ökológiai fordulatnak ( ecological turn ) nevezi a szerző. A kutatás legmarkánsabb tudományos megállapítása, hogy a környezetvédelmi intézkedések magyarországi implementálását az államszocializmus gazdasági fordulatának, illetve a Kádár-korszak politikai irányvonalainak tükrében érdemes vizsgálni. Habár az állami kommunista ideológia magáévá tudta tenni az egészséges környezet elvét, a gazdasági feltételek hiányában a nagyipari szennyezés továbbra is jelen volt, illetve elismert és megoldandó problémával alakult. Pál Viktor konklúziója tehát a metanarratíváktól eltávolodva egy komplexebb képet tár elénk, amelyben az államszocialista rezsim környezeti gondoskodása és hanyagsága egyszerre, a helyi, nemzeti és nemzetközi cselekvők hálózatában mutatkozik meg. Czeglédi Alexandra
