Századok – 2020
2020 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gábor Klaniczay: Santità, miracoli, osservanze nel medioevo. L’Ungheria nel contesto europeo (Marosi Ernő)
1361 TÖRTÉNETI IRODALOM részt a szerző későbbi munkásságát reprezentálja. Négy fő részébe fejezetekként illeszkednek az egyes írások, amelyek historiográfiai keretbe ágyazott önéletrajzi narratívákban mutatják be Klaniczay Gábor tudományos pályafutását és koncepciójának fejlődését. A kötet címe – magyarul (hozzávetőleg) Szentség, csodák és observantiák – többé-kevésbé pontosan jelzi az egymást követő főrészek tartalmát: II. A mintaképek , III. Csodák és stigmák , IV. Observantiák (vagy Observantia-mozgalmak ), míg az I. főrész ( Tájékozódás ) a metodikai kérdé seket és a könyvben megjelenő kutatásokat tárgyalja. Ennek nagyon fontos eleme a hagiográfiának tudományos diszciplínaként való rehabilitációja – mindenekelőtt a körülötte létrejött interdiszciplináris együttműködés alapján. Klaniczay a 19. századi interdiszciplinaritást elsősorban a humán tudományok (filológia, filozófia, teológia, történelem, irodalom, nyelvészet, archeológia, művészettörténet, folklór) között láttatja (3.), míg a Bollandisták hagyományából kiinduló hagiográfia 20. századi modernizációja a társadalomtudományoknak és az antropológiának köszönhető. Különösen fontos szerepet tulajdonít a karizma-fogalomnak és az Annales metodikájának. Az Annales-kör tudósainak magyarországi hatását a hazai középkorkutatás döntő fontosságú és egyúttal személyesen is tapasztalt iskolájaként tárgyalja, valamint szóba kerül „a késői szocializmus” történettudományának 1989 utáni története is. Jacques le Goff a szerző 60. születésnapján az általa „a szentek pártolójának” nevezett Klaniczayt a történelmi antropológia vezető művelőjeként említette, méltatva műveinek módszertani és tematikai változatosságát („a népszerű hiedelmek, demonológia, boszorkányság, a szentek lelkiségében az eretnek vonások történésze, aki nem feledkezett meg a női szentség fontos szerepéről sem”). (Promoting the Saints. Cults and Their Contexts from Late Antiquity until the Early Modern Period. Essays in Honor of Gábor Klaniczay for His 60th Birthday. Bp. 2011. vi–viii.) A fenti orientációs törekvések persze nem légüres térben mentek végbe. Az Annales metodi kájának hatásához a kommunizmus bukására volt szükség, és – mint egy helyen (41.) találjuk – mindennek helyszíne „a két Európa között” volt. 2011-es laudációjában Le Goff szükségét látta annak, hogy furcsállva emlékeztessen Klaniczay „Szűcs Jenő iránti különös csodálatára”. Arról a reformkommunista ellenzéki álláspontról van szó, amely Európa három régiójával számolt a Klaniczay által is feltételezett kettő helyett. Az adott történelmi pillanatban igen nagy, elvi jelentősége volt annak, hogy a szocialista szövetségi rendszer Kelet-Európája helyett Magyarországot Közép-Európa részének láttassák. E fogalom körül – és bizonyítása szolgálatában – születnek publikációi. Szent László legendája elképzelhető lenne kun szempontból is, de Klaniczay eredményei közé tartozik, hogy nem pogány-orientalizáló ideológiák hordozójaként, hanem a nyugati, latin kereszténység győzelmének megpecsételéseként szemléli. A nyugati viseletű és fegyverzetű lovagok és a keleties könnyűlovasok aligha a modern, illetve a régi világ reminiszcenciáit őrző elemek, inkább a társadalom két különböző rétegének tekinthetők. Ebben a társadalomban kap helyet a nemzetségek reprezentációja is. Olyan emlékeik, mint a szentkirályi timpanon, a nyugatias divat reprezentációs szerepéről tanúskodnak, s nyilván monostoraik is (Ják mindenesetre nem premontrei [97–98.], hanem – mint fig. 3. aláírásában helyesen szerepel – bencés). A szentség modelljei a II. főrész tárgyai. A szó példaképet jelent, a tudományos tipológia tárgyát, de egyúttal képzőművészeti ábrázolási formát (ikonográfiai típust) is. A könyv e részének gyökerei nyúlnak vissza legerősebben a szerző 2000-ben megjelent monográfiájára (Az uralkodók szentsége a középkorban. Magyar dinasztikus szentkultuszok és európai modellek. Bp.). Abban alapozódik meg a szentek tipológiája és a tipológia változásaiból eredő történetiség. A királyi szentség három alaptípus – a mártíriumot vállaló térítő, az apostoli uralkodó és a pogányok ellen fellépő lovag – modelljének későbbi középkori szintézisében alakul. A női szentség a korai középkor nevelő anyaideáljától fokozatosan eltérve a 13. században megy át a legnagyobb változáson: a hatalommal való önálló szakítás és az önként vállalt szegénység századok 154. (2020) 6. szám