Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Bódy Zsombor: Az önmagára irányuló tekintet. Van-e jelenkortörténet, és ha nincs, mi az?
BóDY ZSOMBOR 1315 klasszikus történetírásétól eltérő alapokra építhető, s annak szabályaitól eltérő módszerekkel működhet, s legitimálhatja önmagát.80 Egy ilyen jelenkortörténeti reflexió éppen azért lenne szükséges, hogy hatékony védelmet nyerjünk az alacsony színvonalú munkák áradatával és az emlékezeti piaccal szemben, ahol az emlékezeti formák kritizálhatatlannak tűnnek annak az elvnek a jegyében, hogy mindenkinek megvan a joga a saját emlékezetére, s ezért csak politikai erő kérdése, hogy milyen múltképet építünk ki. Ezért lenne sürgető, hogy oly módon alakítsuk ki a jelenkortörténetet, hogy az megőrizze valamiképp a történetírás régi értékeit, ugyanakkor a nem professzionális történészek számára is jelentéssel bírjon, azaz képes legyen kommunikálni valamilyen közös alapokon a szakmain kívül más szférákkal is. A klasszikus történetírás a nem tudományos szférákkal is összeköttetésben állt, mert osztották a közös időszemléleti alapokat múltról, jelenről s jövőről, továbbá ösz szekapcsolta őket a nemzet, mint értelmezési keret. Ma már elhalványult a hármas struktúrájú történeti idő iránti érzék, a nemzet pedig mint referenciális keret nem élvez konszenzust, még azok körében sem, akik egyébként fontosnak tartanának egy ilyen keretet.81 Mindez akadályozza a kommunikációt a professzionális közeg és a szélesebb közönség között, függetlenül attól, hogy publikálnak tehetséges jelenkortörténészek, akik szakszerű munkákkal és szerencsés témaválasztással el tudnak érni szélesebb olvasóközönséget. Ez nem jelenti azt, hogy a nemzet visszahozatala implicit vagy explicit, kizárólagos értelmezési keretként megoldaná a történész szakma társadalmi kommunikációjának problémáját, ha ez egyáltalán lehetséges lenne. Ugyanígy nem lehet visszaállítani a történeti idő korábban uralkodó képzetét sem. Történészek akaratlagosan nem kreálhatnak történeti folyamatot, amely a múltból a jelenen át a jövőbe mutat, ennek a történészi munka előtt adottnak kell lennie. Egy ilyen történelem potenciális alanyai (mint a „nemzet” vagy a „nyugat”) többféle módon is dekonstruálódtak a transznacionális, globális történelem felemelkedésével. 82 Elhalványult a történelem klasszikus fogalma, amelyben múlt, jelen és jövő egyszerre volt összekötve és elválasztva egy közösség életében az idő folyama által. Így a 80 Uo. 81 „Be kell látnunk, hogy a koraújkor vége felé kialakuló modern európai időtudat [...] és a nemzetállamok Európája [...] nem feltétlenül érvényes gondolati irányelvek ma már a történeti múlt egészére nézve. [...] Ennek a feltevésnek a megrendülésével a »történelem« ezt alátámasztó tudományos fogalma is bizonytalanságokkal telítődik.” Gyáni Gábor : Nemzeti versus transznacionális i. m. 102. 82 A H-Het portálon a ‘global History’ keresőkifejezés 4116 találatot ad, a ‘transnational history’ 2620-at. Ezek a számok jelzik e kutatási területek népszerűségét. (Keresés 2020. aug. 3.) Azonban transzferek, interakciók, hálózatok és a transznacionális történelem más hasonló kulcsfogalmai nem alkalmasak történeti szubjektumoknak, legalábbis nem olyan szubjektumoknak, amelyekkel az olvasók azonosulni tudnak. Hans Ulrich Wehler: Transnationale Geschichte der neue Königsweg historischer Forschung? In: Transnationale Geschichte. Themen, Tendenzen und Theorien. Hrsg. Gunilla Budde – Sebastian Conrad – Oliver Janz. Göttingen 2007. 161– 174.; Sebastian Conrad : What is Global History. Princeton 2016.
