Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KANYARODÁS KELETRE, NYITÁS NYUGATRA: PACH ZSIGMOND PÁL PÁLYAFORDULÁSA 1290 az eszmei harcnak olyan terepe, amely kedvező lehetőségeket nyújt az ideológiai előretörésre, a marxizmus–leninizmus elméletén és módszerén nyugvó kutatás fölényének demonstrálására”. 131 Ránki György kongresszusi beszámolójának egy másik mozzanata viszont nem került be a Magyar Tudomány ban megjelent szövegbe, pedig pontosan jelez te, hogyan vélekedik az ifjabb generáció a nemzetközi kongresszussal megnyíló új lehetőségekről: „Ha azt akarjuk, hogy a mai 30 év körüli történész generáció alkalmas legyen a nemzetközi szereplésre, sürgősen elő kell segíteni a nyelvtudás fokozását. Ennek részben – passzív ismeret szempontjából – módja az otthoni tanulás, de az aktív nyelvtudáshoz elengedhetetlen a külföldi nyelvgyakorlat. Nézetem szerint az akadémiának valamilyen formában elő kellene segíteni, hogy az a fiatalabb történész-generáció (jelenleg 10–15 ember), melyre a közeljövőben egyre több feladat hárul, hosszabb időre kijuthasson külföldre s ott gyakorlati történész-munkát is végezve alaposan elsajátíthassa a nyelvet. Ez a jelenlegi akadémiai kiküldetési rendszer mellett nincs biztosítva.” 132 Pach ugyan már nem ehhez a generációhoz tartozott, 41 éves volt ekkor, ám neki is ez volt az első (észak-)nyugati útja. A Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság előkészületeivel új tér nyílt meg előtte. Stockholm fontos kapcsolatokat hozott számára, debatterként is sikeresen mutatkozott be, ajánlatot kapott, hogy publikáljon az Economic History Review -ban (amire végül csak 1966-ban kerül sor). A keleti tábor vezető kutatói is elégedettek lehettek vele. A kongresszusról visszatérve – ami nem ment simán, mert az ’open’ jegyet hazafelé csak szeptember 3-ára sikerült érvényesíttetni133 – úgy érezhette, hogy a tervezett nagy mű alapjai le van -131 A Pach Zsigmond Pál és Berend Iván által szignált beszámoló fennmaradt nyers változatának tanúsága szerint a beszámolónak az ipartörténeti szekcióról szóló gépelt része származhatott eredetileg Berendtől, az összes többi, így az idézett bekezdés is Pach kézírásával készült. BCEL 226/b. 2. d. A fenti idézetnek egy a Közgazdasági Egyetem lapjában megjelent cikkükben bukkantunk nyomára (de ez nem azonos szó szerint a géppel írt beszámolóval): Pach Zsigmond Pál – Berend Iván: A marxista történettudomány nagy előretörése. A stockholmi nemzetközi történészkongresszusról. Közgazdász 1960. okt. 25. A kongresszusról egyébként több beszámoló készült és jelent meg: a delegáció elnökétől, Molnár Eriktől és a delegáció titkárától, Ránki Györgytől. A fenti gondolat mindegyikben szó szerint felbukkan. Ilyen egyöntetűség mellett nem érdemes az elsőséget finomabb filológiai módszerekkel elemezni. 132 Ránki György: Jelentés az 1960. évi stockholmi történész kongresszusról 1960. szept. 19. BCEL 226/a. 1. d. 2. dosszié. A Magyar Tudományban megjelent változat ezt a határozott és kritikus követelményt már nem tartalmazta. Kínálja magát ide Berend T. Iván legutóbbi visszaemlékezése a stockholmi kongresszusra vonatkozó élményeiről: „Első igazi nyugati utam 1960-ban Svédországba vezetett. Ez – akkor még nem is sejtettem – fordulópontot jelentett életemben, mivel a Nemzetközi Történettudományi Társaság Kongresszusára utazhattam. Ez volt életem első találkozása szakmám nyugati képviselőivel, ez volt az első alkalom, hogy ilyen fórumon, ha csak alig több mint 5 percre is, de hozzászólhattam egy vitához. Még ma is érzem a rettentő izgalmat, ami összeszorította a torkomat, ahogy szólásra emelkedhettem.” Berend T. Iván: Naplementék (történelmi korszakvázlatok). H. n. 2018. 186. 133 Pach Zsigmond Pál: Utibeszámoló, 1960. szept. 5. BCEL 226/b. 2. d.
