Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KANYARODÁS KELETRE, NYITÁS NYUGATRA: PACH ZSIGMOND PÁL PÁLYAFORDULÁSA 1288 hozzá. Az átmenethez annak előtörténete révén kapcsolódva fő állítása az, hogy „ennek az előtörténetnek fontos része: a magyarországi agrárfejlődés elkanyarodása a nyugat-európaitól, – olyan folyamat, amely a XV. század végén vette kezdetét és a XVII. század első felében öltött kifejezett formát”.126 A magyar vitajegyzetek részben a keretre, vagyis az átmenet problémájára reagáltak. Elekes Lajos például azt vetette fel, hogy „a tárgyalt időszak és az átmenet megindulása között [...] mi történik: stagnál – megtörik”? Szabó István általában egyetértett a tézisekkel, de hangsúlyozta a 15–16. század fordulóján az urbáriumok és földesúri számadások jelentőségét. Rámutatott a szöveg ellentmondásaira: a „terményjáradék még mindig nagyon fontos szerepet” játszik – másutt viszont: „minimumra csökken a terményjáradék”. Szűcs Jenő szerint az „új tendenciák” a 15. század közepe tájáig nyúlnak vissza, s a paraszti és földesúri árutermelés közötti „harci állapot még a XVII. sz-ban is fennáll”, s „még nem teljes a győzelme a földesúri gazdaságnak”. Sinkovics István is „rendkívül tanulságos összeállítás” formulával aposztrofálta a vitaanyagot. Szerinte az agárfejlődés kapcsán a technikára is érdemes lenne kitérni, az is hat a termelési viszonyokra. Megfogalmazta, hogy „átmenetnek azt nevezhetjük, ami átmegy, nem ami két korszak”, vagy másként feltette azt a kérdést is: „előtörténeten mit értünk”? Székely György azt kifogásolta, hogy a bérletekről csak említés történik, s érdemes lenne az egészet a „külföldiek előtt érthetőbbé tenni”.127 Bár némi tanácstalanság érződött a reflexiókon, láthatóan senki sem mert/akart konfrontálódni (talán Szűcs Jenőt kivéve), de nem az elkanyarodás koncepcióját vitatták, hanem inkább az átmenet fogalmát, az átmenethez való viszonyt, s a gondolatmenet tartópilléreivel kapcsolatban fogalmaztak meg egy sor kritikai szempontot. Ha nem nyilvánosan, nem is explicit módon, mégis ez volt az első (és sokáig egyetlen) vita az elkanyarodás-elmélet alapjairól. Hogy Pach mit válaszolt, azt nem tudjuk, legfeljebb a piros vastag dupla oldalvonalak jelzik, hogy az elhangzottakból mit tartott fontosnak. A szöveghez mindenesetre érdemben nem nyúlt hozzá. Nem érezte, hogy (ismét) revideálnia kellene. Pach egyébként a gazdaságtörténeti konferencián hozzászólt a müncheni professzor, Friedrich Lütge referátumához is, amely A mezőgazdasági nagyüzemek öszszehasonlító vizsgálata a középkor vége óta címmel hangzott el. Az előadást közvetlenül elhangzása előtt a résztvevők rendelkezésére bocsátották. Pach azonban előzetesen vitt magával egy gépelt ’Beitrag’ szöveget, amelynek természetesen csak a töredékét tudta elmondani augusztus 18-án, s azt hányta az előadó szemére, hogy alternatívaként nem számolt a parasztgazdaság nagyüzemmé fejlődésének 126 Pach Zs. P.: A magyarországi agrárfejlődés elkanyarodása i. m. 1. A vitára bocsátott tézisekben ennek a mondatnak még csak az első részét találjuk, a periódus pontosítására csak a végleges változatban került sor. 127 A vita jegyzetei. BCEL 226/b. 2. d.
