Századok – 2020

2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása

KANYARODÁS KELETRE, NYITÁS NYUGATRA: PACH ZSIGMOND PÁL PÁLYAFORDULÁSA 1270 nagybirtoküzem kifejlődésével Kelet-Európa egyes országaiban”? Azt állapítot­ta meg, hogy „erre nézve történeti irodalmunkban ellentétes ítéleteket olvasha­tunk”,57 és a kérdés vizsgálata után így vonta le a tanulságot: „a zselléresedés fő oka a feudális túlnépesedés volt s ehhez képest az allodizálás másodrendűnek te­kinthető”.58 Közben visszatérő hivatkozások utaltak az ország gyarmati helyzeté ­re, de ez inkább bevett retorikai toposz, mint elemző megállapítás. Ha ez a szöveg volt a doktori értekezés, nem csodálkozhatunk azon, hogy amikor a bölcsészkar jutalmazásra javasolhatott doktori disszertációkat, Pach két vizsgáztatója, Hajnal István és Váczy Péter nem ezt a munkát hozta szóba. 59 1948–1949 döntő fordulatot hozott Pach életében: először az Állami Pedagógiai Főiskola Történelmi Tanszékére nevezték ki, majd Nagy Tamás ku­rátor, A tőke magyar fordítója hívására még 1948 őszén a régi Közgazdasági Kar helyén újonnan alapított Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemre került tan­székvezetőnek.60 1949 őszén pedig Molnár Erik mellett helyettes igazgató lett a Teleki Intézet romjain létrehozott akadémiai Történeti Intézetben. Eközben egy általános iskolai tankönyv társszerzőjeként hatodmagával megkapta a Kossuth­díj úgynevezett kisdíját. (10 000 ft/3 fő). Az osztályharc zászlaja alatt természetesen fellángolt az intézeti belharc is, ám ez azoknak, akiknek elhivatottságuk volt, hogy a politika partitúrájából játssza­nak, szinte természetesnek számított. Amikor Pach 1950 májusában bejelentést tett a politikai rendőrségen Kosáry Domonkos [sic!], a Kelet-Európai Intézet tör­ténettudományi intézetének volt igazgatója ellen, akkor kihallgatásakor elme­sélt egy epizódot, amely a Revue d’Histoire Comparée kapcsán pontosan jelezte a konfliktusok szellemi határvidékét. „1948 tavaszán Kosáry Benda Kálmánon, a lap szerkesztőjén keresztül felkért arra – más elvtársak mellett engem is – hogy ír­jak recenziót a lap számára. Én Révai József elvtárs Kossuth Lajos c. brossurájáról írtam ismertetőt. Ennek bevezetőjében utaltam arra, hogy Révai elvtárs tanul­mánya egyfelől összekapcsolja a magyar nép legfontosabb tanulságait nemzetünk jelenlegi feladataival, hogy csak a küzdő értheti meg a küzdőket. Másfelől utat 57 P. Zsigmond P.: A tőkés termelés i. m. 114–115. Az ellentétes álláspontokat Szekfű, Szabó István és Iványi-Grünwald reprezentálta. 58 Uo. 117. Közelebbi hivatkozás nélkül közöl egy számszerű becslést is: „Megközelítő statisztikai számítások szerint a zsellérek számának 80,3%-os emelkedéséből 64,5% túlnépesedésnek, 15,8% al­lodizálásnak tulajdonítható.” 59 ELTE Levéltár, BTK Dékáni Hivatal iratai, 8b. 136. d. Hajnal Domanovszky utolsó doktoran­duszát, Vörös Károlyt, Váczy pedig Dümmerth Dezsőt ajánlotta jutalomra. 60 Minderről humoros formában számolt be az eredetileg a Gőzgazdásznak adott interjúban: Sánta ka­matláb. Közgazdász humor (1920–1995). Szerk. Szigeti Endre. 1995. (https://bit.ly/3c2FxoS, letöltés 2020. szept. 19.) Nagy Tamásról és szerepéről a marxista politikai gazdaságtan történetében lásd Péteri György: New Cours Economics: The Field of Economic Research in Hungary After Stalin, 1953–6. Contemporary European History 6. (1997) 3. sz. 295–327.

Next

/
Thumbnails
Contents