Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Keller Márkus: Idősek lakhatása. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen
KELLER MÁRKUS 1253 ház, a lakótelepeken való elhelyezéssel és a privát és közösségi terek megteremtésével. A nyugdíjasok szükségleteiről kialakított kép következő eleme a munka. Természetesen szükségletként megjelent a nyugalom és az egészségügyi ellátás is, de a munka, az elfoglaltság, a hasznosság érzésének szükségessége ennél sokkal gyakrabban került elő. Érdekes azonban, hogy a munka csak nagyon ritkán jelent meg termelő munkaként, sokkal inkább jelentett szórakozást, hobbit vagy az unokákkal való alkalomszerű foglalkozást. Ez azt is jelenti, hogy az idősek munkájára nem a tapasztalataik vagy tudásuk miatt van szükség, hanem azért, mert ezzel elfoglalják saját magukat. A társadalmi hasznosság ebből a szempontból csak másodlagos. Ezek után milyen tulajdonságokkal festették meg az öregek képét a korabeli diskurzusban? Leginkább a magányos, beteg, anyagi és erkölcsi támogatásra szoruló idős ember képe jelenik meg, aki fél attól, hogy egyedül marad, és többé nem tud magáról gondoskodni. Az idősekről alkotott képet legjobban Zoltán Lászlónak a Lakóterv főmérnökének a szavai foglalják össze: „az öregedő ember éppúgy intézményes, sokoldalú társadalmi gondoskodásra szorul, mint a gyermek”. 85 Ha az idősekről való gondolkodást kiemeljük a nemzeti keretek közül és megvizsgáljuk, hogyan gondolkodtak az idősekről és milyen „idősképet” használtak Európában, akkor a magyarországi helyzet is izgalmas megvilágításba kerül. Nyugat-Európában a második világháború után a nyugdíjbiztosítási rendszer kiépülése nyomán nyugdíjba vonulók tömegével párhuzamosan megváltozott az idősekről, az öregkorról való gondolkodás is. Az aktív időskor ideája győzedelmeskedett a viszszahúzódó, a kontemplatív életmódot előnyben részesítő szemlélet felett. A gerontológia által tudományos kutatásokkal is igazolt felfogás szerint a helyes, boldog és kiegyensúlyozott öregkor titka az aktív, termékeny és társadalmilag hasznos cselekvő életmód. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a nyugdíjasok házai kapcsán kialakult diskurzust, jól látszanak a különbségek. Bár az aktivitás és az alkotóerő itt is jelen van, korántsem olyan hangsúlyosan, mint Nyugat-Európában. A magányos, elhagyatott, gyámolításra szoruló idős ember képe sokkal többször került bemutatásra. Következtetések Az öregedésről, az idősekről folyó diskurzusok legtöbbször normatívak. Nem konkrét tényeket, tapasztalatokat akarnak rögzíteni és továbbadni, sokkal inkább elvárásokat fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, hogyan gondolkodjanak az idősek a fiatalokról és általában a társadalom egésze az idősekről. Ebben az értelemben tehát ezek morális diskurzusok is. 85 Miklós D.: Első lépések a korszerű gondozási formák felé i. m. 4.
