Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Keller Márkus: Idősek lakhatása. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen
IDŐSEK LAKHATÁSA 1246 képes saját maga finanszírozni a nyugdíjasok háza költségeit, sőt voltak, akik szerint reális esélye van annak, hogy a „dolgozói társadalom” öntevékenyen oldja meg saját öregkori lakáshelyzetét. Sőt, a tömeges állami lakásépítésre az öregek számára nincs is szükség.57 Szintén az állam tehermentesítését helyezték a közép pontba azok a megszólalások, melyek az Öregek Házainak öröklakásos formában való megvalósítását ajánlották (azaz mindenki megvenné a lakrészét), és ezzel összekapcsolva az állampolgári előtakarékosság lehetőségére hívták fel a figyelmet.58 Ide sorolhatóak azok a vélemények is, melyek a vállalatok hatáskörébe utalták volna az ilyen intézmények felépítését. (Nem is teljesen eredménytelenül, hiszen Tatabányán a Városi Tanács és a szénbányák finanszírozásában fel is épült egy ilyen otthon.) 59 Az életmódbeli előnyöket hangsúlyzó érvek az egyén és a közösség, illetve a gondoskodás–önállóság fogalompárok köré csoportosíthatóak.60 Ebből a szem pontból a nyugdíjas ház legfontosabb előnyének az tűnt a szociális otthonnal szemben, hogy lakói megválaszthatják a közösségi életük mértékét. Abban a pillanatban, amikor túlzottnak érzik az interakciók számát, visszahúzódhatnak a saját lakrészükbe. Azaz egy olyan lakhatási formáról van szó, mely az új környezet ellenére képessé teszi az időseket arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben megőrizzék korábbi életformájukat. Ezt olyan szabályok is megerősítették, mint a szabad vendégfogadás lehetősége vagy az „itt semmi sem kötelező” tételmondat a korabeli forrásokban. Természetesen a fordított érvelés is megjelent, mely szerint az Öregek Háza a legjobb gyógyszer a magányosság ellen, hiszen annak alaprajza, elrendezése „már magában is lehetetlenné teszi az egyén elszigetelődését”, mivel a „közlekedő terek nagy része lakótérré változik” és a „lakások tulajdonképpen egy nagy társalgón keresztül közelíthetők meg”. 61 Ennek köszönhetően mindig van lehetőség és (közösségi) tér a másokkal való beszélgetésre, időtöltésre. Ennek kapcsán előnyként jelenik meg a fiatalabb generációkkal, illetve a családtagokkal való kapcsolattartás könnyebbsége is, hiszen a nyugdíjas házak mindig a lakótelepek szerves részeként épültek meg, olyan lakótelepeken, ahol sok fiatal is élt. 57 Zoltán László: Öt tudományág közös gondja: milyen legyen az öregek lakhatása. Népszabadság, 1965. február 2. 9. 58 Kovács Judit: A lakás. Magyar Nemzet, 1967. december 17. 5. 59 Várkonyi M.: Tatabánya már jelentkezett i. m. 3. 60 Dr. Gábor József: A szociálpolitika néhány kérdéséről. Budapest 13. (1975) 7. sz. 2. 61 Szamosi M.: Öregek háza a budafoki kísérleti lakótelepen i. m. 15–16.
