Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Keller Márkus: Idősek lakhatása. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen
KELLER MÁRKUS 1245 Ez a kívánalom különösen annak fényében szigorú, hogy a budafoki Öregek Háza megnyitásakor, 1969-ben, az átlagos nyugdíj 664 Ft volt Magyarországon, de még öt évvel később is jóval alatta maradt (1121 Ft) a Fővárosi Tanács által elvárt havi bevételnek.54 Ezt a magas felvételi összeget azzal indokolták, hogy a kezdetben 400, majd 600 Ft-os rezsiköltség, mely az ebéd és az áram díján kívül magában foglalt mindent, ne terhelje meg végletesen a jövendő lakók pénztárcáját. Jól látszik, hogy a kádári állam egy nagyon jól körülhatárolt, különlegesen jó helyzetben lévő nyugdíjas réteg igényeire igyekezett reagálni az Öregek Házával. Spiró Éva a nyugdíjas ház tervezője arra a kérdésre válaszolva, hogy kit várnak az Öregek Házába, ezt így fogalmazta meg: „magányos öregeket, akiknek van becsületes nyugdíjuk, de nincs kivel beszélgetniük”. 55 Miért jó az „Öregek Háza”? A rászorultsági elvtől való elfordulás jelenik meg a nyugdíjasok házáról szóló diskurzus azon részében is, amely ennek az intézménynek az előnyeit, pozitív hozadékát igyekszik megfogalmazni. Az Öregek Háza mellett elhangzott érveket két csoportra lehet osztani. Az érvek egyik csoportja, az új gazdasági mechanizmustól talán nem függetlenül, közgazdasági szempontokkal támogatja meg ezt az új lakhatási formát, a másik inkább a pszichológiai, életmódbeli előnyökre hivatkozva igyekszik igazolni annak létjogosultságát. A gazdasági érveknek az volt a magja, hogy a nyugdíjas házak építése pénzügyileg már önmagában is nyereséges vállalkozás az állam számára. Egyrészt azért, mert a beköltözők leadják a komfortos, főbérleti – és általában az apartmanoknál nagyobb – lakásukat, így csökkentik a lakáshiányt, ráadásul egy kis lakásért egy nagyobbat kap cserébe az állam. Másrészt a korabeli számítások szerint egy nyugdíjas házbéli lakrész felépítése olcsóbb, mint egy ugyanakkora kislakás felépítése, tehát az állam kedvezőbb anyagi feltételekkel helyezi el a nyugdíjasait ebben a lakhatási formában, mint ha új lakásokat építene számukra. Ehhez az érvrendszerhez csatlakozik, a néhány évi üzemeltetés után megjelent észrevétel, miszerint a 600 Ft-os térítési díjjal a nyugdíjas házak önfenntartóak, nem szorulnak állami támogatásra. 56 Erre a gondolatmenetre fűzhető fel az a több helyütt megjelent optimista érvelés, mely szerint hamarosan megjelenik egy olyan magas nyugdíjú réteg, mely 54 Dr. Baranyai István – Eiler Erzsébet: A nyugdíjasok számának és ellátásának alakulása. Statisztikai Szemle 47. (1969) 679.; Barta Barnabás: A társadalmi szolgáltatások fejlődése. Statisztikai Szemle 53. (1975) 693. 55 Várkonyi Margit: Tatabánya már jelentkezett. Népszava, 1969. szeptember 19. 3. 56 Szinai J.: Korszerű lakásforma – korszerű életforma i. m. 4.
