Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Keller Márkus: Idősek lakhatása. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen
KELLER MÁRKUS 1237 Az adatok azt mutatják, hogy a nyugdíjasok 88,5%-a havonta kevesebb mint 1000 Ft nyugdíjat kapott, sőt a nyugdíjasok nagy többségének (53,8%) folyósított havi összeg 600 Ft alatt maradt. Ez annak fényében különösen kevés, hogy 1963-ban az állami szektorban foglalkoztatottak havi átlagkeresete már 1684 Ft volt.18 De nemcsak az átlagfizetés és az átlag nyugdíj között volt hatalmas tá volság, hanem a személyes élethelyzetekben is nagy anyagi veszteségekkel járt a nyugdíjba menetel. 1963–1964 telén Andorka Rudolf és Cseh-Szombathy László vizsgálta (egy KSH kutatás keretében) a budapesti nyugdíjasok helyzetét. Ez a vizsgálat kimutatta, hogy a budapesti nyugdíjasok 69%-a az utolsó fizetésének 50-69%-át kapta csupán nyugdíjként, de 19%-nyi volt az a csoport is, amelynek tagjai a fizetésüknek kevesebb mint 50%-át kapták nyugdíjként.19 Nehezen vitatható, hogy a bevételek ilyen arányú csökkenésének a személyes kiadások átstrukturálásához és ebből fakadóan az életmód átalakításához is kellett vezetnie. Ennek is köszönhető, hogy a nyugdíjkorhatár elérése sokaknál nem jelentette automatikusan a nyugdíjba menetelt. A nyugdíjkorhatár feletti munkás-alkalmazotti réteg 19,8%-a volt 1960-ban aktív kereső, azaz minden ötödik nyugdíjkorhatárt betöltött személy még tovább dolgozott.20 A nyugdíj utáni munka szükségességét még jobban mutatja, ha férfi-nő bontásban vizsgáljuk az adatokat, hiszen a nyugdíjkorhatár feletti férfiak 32,4%-a volt aktív kereső ugyanebben az időpontban. Ennek a kevés nyugdíj mellett a legfontosabb oka az volt, hogy az 1950–1960-as években nem mindenkinek volt meg az idősebb korosztályból a nyugdíjba vonuláshoz szükséges 10 évnyi államilag biztosított munkaviszonya. Az idősek (és általában a különböző korcsoportok) lakásviszonyairól a népszámlálási statisztikai felvételek sajátosságai miatt viszonylag kevés adat áll rendelkezésre.21 Némi támpontot adnak a KSH nyugdíjasokról készült felmérései, de az első, valóban az idősek lakáskörülményeit bemutató és elemző kutatásra csak az 1980-as években került sor. Ernst Gabriella elsősorban az önálló életvitel megtartásának lehetősége szempontjából vizsgálta az idősek lakáshelyzetét. Ennek alapján elmondható (és nagy valószínűséggel igaz ez a korábbi évtizedekre is), hogy a 60 év felettiek lakáskörülményei minden mutató alapján rosszabbak voltak, mint a fiatalabb korosztályhoz tartozóké.22 A lakások felszereltségét vizsgálva szembetűnő, hogy a 60 évnél idősebbek által lakott lakások 49%-ában nem volt fürdőszoba, 26,4%-ában nem volt gáz, míg ugyanezek a jellemzők a 18 Cseh-Szombathy L.: A nyugdíjasok helyzete és problémái i. m. 96. 19 Cseh-Szombati László – Andorka Rudolf: Budapesti nyugdíjasok. Statisztikai Szemle 43. (1965) 685. 20 Dr. Szabady E.: Az öregedés gazdasági és társadalmi következményei Magyarországon i. m. 1057. 21 Farkas E. János – Vajda Ágnes: A lakásstatisztikai adatközlések, 1920–1990 (III.) Statisztikai Szemle 68. (1990) 245–246. 22 Ernst Gabriella : Az öregkorú népesség lakáshelyzete. Szociálpolitikai Értesítő 3. (1985) 3. sz. 127–147.
