Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
BARÁTH KATALIN 1229 (Corinthians), azzal a különbséggel, hogy a sportvezetők ezúttal valamivel fontosabb szerepet kaptak, lévén a Corinthians különítménye a játéktudásáról is híres. 60 A hazai sajtó pátosszal átitatott címlapi laudációi nem mulasztották el kiemelni a „Corinthiánok” emberi kiválóságát – némileg átfedésben kiemelt társadalmi státuszukkal –, amely a sportot is megnemesíti, valamint, hogy a profi futballista angolokkal szemben, amatőrségük okán ők valódi példaképül szolgálnak. De még így is jutott minden angolnak a dicsfényből: „Még kevésbé lehet a célunk, hogy most a britek nagy nációjáról írjunk panegyrikus cikket. Az ő nemes faji tulajdonságaik, egészséges szellemük, sportszeretetük és ezeken felépülő fölényük és hatalmuk amúgy is eléggé imponál nekünk, sportsmaneknek, akik az angolokat – nem szégyenünk bevallani – egy kicsit a sport szemüvegén át nézzük. De kell hogy imponáljon azoknak is, akik nem estek bele a sporttal járó s megbocsátható anglomániába.” 61 Nem annyira nemzetépítési, sokkal inkább futballszakmai szempontból bírt jelentőséggel az 1905-ös esztendő, amikor – bízvást kijelenthető, hogy – a világ akkortájt legjobb csapatai közül kettő verte tönkre a magyarokat, a szaklapokban vég nélkül dicsért játékkal: a hivatásos angol élvonalban vitézkedő Tottenham Hotspur és az Everton. Ugyanők később Bécsben vívtak bemutatómeccset, amely olyan páratlan élményt ígért (angol profik összecsapása!), „hogy most Bécsben ezen a mérkőzésen is a közönségnek 7–8 percentjét – budapestiek képezték. Amint tudjuk, Budapestről különvonat is indult, amely vagy 300 érdeklődő sportsmant és sportladyt röpített a császárvárosba.” 62 A magyar városi középosztályt is magával ragadó futballspirál „angol szakasza” hazai csúcspontjának alighanem azokat a találkozókat nevezhetjük, amikor az angol nemzeti tizeneggyel szemben maradhattak alul a labdarúgást hivatalosan immár egy évtizede gyakorló kiválóságaink. Az angol válogatott meccsek mind 1908-ban, mind 1909-ben a FIFA-kongresszus kísérőprogramjában szerepeltek. 1908-ban a császárvárosban került sor a kongresszusra, amikor is az angolok 11:1-re páholták el előbb az osztrákokat, majd Budapestig lecsorogva a Dunán, 7:0-ra a magyarokat. Mielőtt a Millenáris – hétköznap lévén – „csak” 7-8000 fős közönsége előtt bemutatták tudásukat, a vendégcsapatot, élükön a kor legjobb játékosának tekintett, amatőr Vivian Woodwarddal, a szokásos kultúrprogram gyorstalpalóján képezték ki Magyarországból. „A kedd este megérkezett angol válogatott csapat szerdán reggel fél tíz órakor a székesfőváros nevezetességeinek megtekintésére indul, többek között elmennek a parlamentbe is.” 60 Amit igazolt, hogy a magyar klubcsapatokkal játszott három meccsükön egyetlen gólt sem kaptak, ellenben 27-et rúgtak. Lásd Dénes T. et al.: A magyar labdarúgás i. m. 122–123. 61 Sport–Világ, 1904. április 3. 1. 62 Sport–Világ, 1905. május 14. 170.
