Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
BARÁTH KATALIN 1221 Trianont megelőző és követő fél-fél évtizedben világszínvonalú játékerőt képviselt. A futball globalizációtörténeti nézőpontjából sem érdektelen, itthon ellenben korántsem közismert narratíva szerint e századelős MTK-ból sarjadt ki az az innovatív természetű szakmai hagyomány, amelyet Brazíliától Olaszországig vittek később a világjáró magyar edzők,39 és amely az Aranycsapat sikereire és a világfutballra egyaránt, nyomon követhetően hatást gyakorolt. 40 Habár angol szakembereket 41 már a 20. század első éveiben alkalmaztak a hazai sportegyesületek futballcsapatai (a Magyar Athletikai Club például Harry Perryt, a már emlegetett BTC egy bizonyos Mr. Coxot, sőt később az ősrivális FTC-ben is megfordult egy Barney Gannon nevű edző),42 a kortársak a brit szak tudásimportot jellemzően a Magyar Testgyakorlók Köréhez kötötték. Az MTK-s britek közül itt csupán két olyan játékosról emlékezünk meg, akik a honi futballtörténet egy-egy nevezetes pontjához kapcsolhatók. Egyikük Joseph Lane, aki az MTK Hungária úti stadionjának az – ekkoriban FTK-nak is nevezett – FTC elleni avatómeccsén az egyetlen, győztes gólt lőtte (1912). Teljesítménye mégsem aratott osztatlan sikert, egy újságíró legalábbis kritikával illette, méghozzá nemzeti alapon, jelezve, hogy a feltétlen angoltisztelet kora múlóban. „Lane, a M. T. K. angol centercsatázója, túljátszotta az egész mezőnyt. Mesés dolgokat produkált. [...] De bármily szép volt is Lane játéka, valamilyen fájdalmas érzést mégis kiváltott a lelkekből. Nem volt kedves a közönségnek, hogy egy angol játékos ennyire kimagaslik a magyar fiúk között. A magyar labdarúgó-sportra sem 39 A trénerként bajnoki címet kivívók közül csak néhány: Weisz Árpád (Inter-Ambrosiana, 1930.; Bologna, 1936., 1937.), Schaffer Alfréd (Róma, 1942.), Pozsonyi Imre (Barcelona, 1925.), Hertzka Lipót (Real Madrid, 1932.; Benfica, 1937., 1938.), Eisenhoffer József, Olimpique de Marseille, 1937), Hirschl Imre (River Plate, Argentína, 1936., 1937.; Peñarol, Uruguay, 1949., 1951.), Kürschner Izidor (Nürnberg, 1921.). A máig legeredményesebb és talán legismertebb magyar edző-világvándor Guttmann Béla, aki MTK-játékosból (1919–1921) kétszeres Bajnokok Európa-kupája győztes edző lett (Benfica, 1961., 1962.). Lásd elsősorban Szegedi P.: Az első aranykor i. m. 403–435. 40 E hagyományt legutóbb az angol The Guardian neves szakírója és futballtörténésze foglalta össze: Jonathan Wilson: The Names Heard Long Ago: How the Golden Age of Hungarian Football Shaped the Modern Game. London 2019. A magyar futballtörténeti korpusz nemzetközi beágyazottságára (avagy beágyazatlanságára) jellemző, hogy a kelet-európai futballban egyébként járatos brit szerző dél-amerikai kutatásai során lett igazán figyelmes a helyi elbeszélésekben minduntalan felbukkanó magyar szakemberekre. Tegyük hozzá: brit részről kevésbé nehéz elismerni a magyar futballszakértelem globális jelentőségét, ha az visszavezethető a szintén brit Jimmy Hoganre. Hoganről Barcs Sándor, az MLSZ elnöke nyilatkozta a Wembley-ben, az angol futball-hegemónia mítoszát végképp fölszámoló, 1953-as 6:3 után: „Mindent, amit erről a sportágról tudunk, Jimmy Hogantől tanultuk.” B.G . : Jimmy bácsi, a magyar futball(nagyság) atyja. (https://bit.ly/35mXNXc, letöltés 2020. aug. 15.) 41 Az egykorú hazai sportszakma rendszerint egyszerűen csak angolnak titulálta az angol futballkultúra képviselőit. Az „ír származású angol” Hogan elődjét, Jackie Tait Robertsont, a Chelsea-t is edző skót szakembert például így jellemezte egy játékos: „nem szenvedek anglomániában, de egész határozottsággal állítom, hogy a Magyar Testgyakorlók Köre a nagy fellendülését kizárólag Robertsonnak, az angol trainernek köszönheti.” Lásd Dénes T. et al.: A magyar labdarúgás i. m. 344. 42 Zeidler M.: Angol hatások i. m. 102.; Dénes T. et al.: A magyar labdarúgás i. m. 362.
