Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
BARÁTH KATALIN 1217 egyre nagyobb kihívásokkal kellett szembenéznie. Szándékos elszigeteltségükből elő-előmerészkedve a brit csapatok, sőt a válogatottak is kezdtek vereségeket szenvedni az egyre nemzetközibb futballporondon, ahol a brit nemzeteket többnyire nélkülözni kénytelen Fédération International de Football Association vette át az irányítást. Az alapító francia Robert Guérin először nem is tudta csatlakozásra bírni a labdarúgás első számú hatalmának számító angol szövetséget (FA), így a FIFA 1904-ben nélkülük, Franciaország, Belgium, Dánia, Hollandia, Spanyolország, Svédország és Svájc szövetségeinek összefogásával jött létre, viszonylag hamar ernyője alá gyűjtve előbb az európai, majd más kontinensek szövetségeit is. Többszöri csatlakozás, majd kilépés után az angolok a második világháború előtti három FIFA-világbajnokság egyikére sem neveztek. Két évtizedes különállást követően 1948-ban léptek be a szervezetbe ismét, ezúttal végleg. 27 A labdarúgás története késő modern korszakának eljövetelét a második vi lágháború befejezésétől számíthatjuk. Ekkor vették kezdetüket azok a fejlemények, amelyekről föntebb már szóltunk, és amelyeknek mi, a posztmodern futballkorszak részesei ma is szemtanúi vagyunk. A nemzeti alapon szerveződő világbajnokság mellett meggyökereztek a nemzetközi klubtornák (jelentős közép- európai előzmények után, amelyeket még említeni fogunk), megszaporodtak a nomád, klubról klubra vándorló játékosok, a tévés közvetítés és a külföldi játékosok szerződtetésének könnyítése28 pedig felgyorsította a futball globalizációját. A századelő kiemelkedő futballnemzeteinek (Uruguaynak, Argentínának, de Angliának is) immár keményen meg kellett küzdeniük a sikerért. A szakmai tudás és a nézői hozzáférés többé-kevésbé kiegyenlítődött, a demokratizáció elérte határait, hogy aztán a nyolcvanas évektől bekövetkező, posztmodern futballkor egy új, mára kiteljesedő gazdasági és társadalmi elitizmus hajnalát hozza el. Társadalomtörténeti szempontból mindehhez annyit még érdemes hozzátenni, hogy a meccsek helyszíni megtekintése a futballhuliganizmus felszámolásával, a stadionok pacifikálásával az új, immár kozmopolita középosztály privilégiumává vált, és miközben a Bajnokok Ligája találkozóinak közvetítéseit tízmilliók követik világszerte, intézménye a re-európaizáció sajátos formáját testesíti meg, nyugat-európai elitligák „világválogatott” élcsapataiban felhalmozva a futballglóbusz tehetségét, pénzét és tudását. 29 27 Guttmann, A.: Games and Empires i. m. 55–56. 28 E folyamat meghatározó fejleménye az Európai Bíróság úgynevezett Bosman-ítélete volt (1995), amely egy belga játékos, Jean-Marc Bosman perében, a munkaerő Unión belüli szabad mozgásának jogszabályaira hivatkozva illegalizálta a külföldi labdarúgók szerződtetésének korlátozását. Lásd Matthew Taylor: Global Players? Football, Migration and Globalization, c. 1930–2000. Historical Social Research/Historische Sozialforschung 31. (2006) 1. sz. 20. 29 A globális futball szakirodalma a kétezres évek elején még a multinacionális nagyvállalatokat jelölte meg az elitligák jellemző tulajdonosaiként. A pénzügyileg legtöbbre taksált angol Premier League
