Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
BARÁTH KATALIN 1213 A futball tömeg-kultúrtörténeti súlyát nyers adatokkal is alátámaszthatjuk. A 20. század hajnalának legnagyobb befogadóképességű pályájára, a Millenárisra már a szervezett magyar labdarúgás első évtizedében tízezerszámra vonultak ki a futball iránt hevülő hölgyek és urak, különösen ha nemzetközi mérkőzést rendeztek.14 A piaci igényre a kor két nagy riválisa, az FTC és az MTK egyidejűleg válaszolt egy-egy 25 ezer fősre tervezett stadionnal. (Az első világháború előtt ezzel a mérettel csupán Nagy-Britannia futball-létesítményei kelhettek versenyre.) Trianon után 40 ezresre kellett növelniük a kapacitást, 1922-re pedig – számos kisebb, de szintén többezres lelátójú pálya mellett – megépült az Újpest 25 ezres stadionja is. A stadionüzlet annak ellenére sem bizonyult veszteségesnek, hogy a futballrendezvényeket egyre több és nagyobb adó sújtotta. 15 De lépjünk túl a futball belső világán, s lássuk, mekkora súlya volt a szórakoztatóiparon avagy a tömegkultúrán belül. „Mikor futnak a lovak a pesti pályán, 11–13 ezer ember megy ki a gyepre; ha Budapest minden mozija megtelik: legfeljebb 32–33 ezer ember figyeli a néma tragédiákat és a mulatságos históriákat, melyeket a mozigép a lepedőre vetít. Ezzel szemben egy-egy érdekesebb futballmeccset olykor 40 ezer vagy még ennél is több ezer ember nézi végig az Üllői úti pályán, pláne akkor, ha valamelyik jeles külföldi csapat méri össze a tudományát a mieinkével. Ez azt jelenti, hogy Budapestet a meccs, a gólért való küzdelem jobban érdekli, mint akár a lóverseny, akár a mozi, akár a színház; jobban érdekli, mint Gloria Swanson vagy Mary Pickford vagy Chaplin, jobban érdekli, mint a hazai primadonnák, sőt jobban érdekli, mint a – politika. Pedig ez a mulatság sem sokkal olcsóbb, mint a mozi, de a labdarúgásnak mégis nagyobb a publikuma, és vasárnap délutánonként Budapest lakosságának 5–6%-a künn van a »pályán«, és másfél órán keresztül feszült figyelemmel kíséri: mint kergetik, rúgják és driblizik a labdát a csatárok és a bekkek, és 35–45 ezer ember lelkesedik, éljenez, ordít, bömböl és tombol, ha a kapus ügyesen védi ki a kaput egy-egy jól irányzott labda elől.” 16 A tömegek és a bevétel áradása nemcsak az adókat kivető városi és parlamenti politikusoknak tűnt föl, hanem a kulturális elit egyes képviselőinek is, akik 14 Zeidler Miklós: Egy régi pálya a polgári korban – a Millenáris Sporttelep. Korall 2002. 7–8. sz. 117–139. Ellenzői bármilyen erőszakos sportként írták is le az „angol rugósdit”, a nők már az első hazai mérkőzéseken elfoglalták helyüket a tribünön, idejekorán jelét adva, hogy a futball nem pusztán sport, hanem társasági esemény is. Baráth Katalin: A magascé-közép. Régi idők női futballszurkolói – sajtótükörben I-II. Napi Történelmi Forrás (www.ntf.hu, letöltés 2020. aug. 15.) 15 Az általános tájékozódáshoz a magyar futballtörténetben, amennyiben külön nem jelezzük, az alábbi munkák biztosítottak alapot: Földessy János: A magyar futball és a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Bp. 1926.; Dénes Tamás – Sándor Mihály – B. Bába Éva: A magyar labdarúgás története I. Amatőrök és álamatőrök (1897–1926). Bp. 2013.; Szegedi Péter: Az első aranykor. A magyar foci 1945-ig. Bp. 2016. 16 Pásztor Mihály: A jókedv ára. In: „Kelet Párizsától” a „bűnös városig.” Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához I. 1870–1930. Szerk. Sipos András – Donáth Péter. Bp. 1999. 426–427.
