Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Varga Bálint: A magyar birodalom koncepciói a hosszú 19. században
VARGA BÁLINT 1201 ben bármilyen magyar expanzió a legképtelenebb elképzelés lett volna, később a Habsburg Monarchia rendezése, a kiegyezés után pedig belpolitikai kérdések kerültek előtérbe. A magyar közvélemény még 1878-ban is élesen bírálta a kormányzatot, amiért áldását adta Bosznia–Hercegovina okkupációjára, azaz magyar katonákat vezényelt külföldre. 62 Bosznia–Hercegovina okkupációja ennek ellenére döntő fontosságú momentum volt a magyar nagyhatalmiság víziójának megszületésében. A tartomány igazgatásában kulcsszerepet játszott több magyar is, különösen Kállay Béni és Burián István közös pénzügyminiszterek, akik hivatalból Bosznia–Hercegovina kormányzói is voltak, illetve a közös Pénzügyminisztérium magas rangú tisztviselője, Thallóczy Lajos Balkán-szakértő történész. Ez a csoport úgy vélte, hogy mind Ausztria, mind Magyarország elemi érdeke, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia aktív külpolitikát vigyen Délkelet-Európában, és ott egy informális birodalmat (informal empire) működtessen.63 Az 1890-es évekre pedig több olyan lobbicsoport is megjelent, amely egy délkelet-európai magyar gazdasági és kulturális expanzió, azaz informális birodalomépítés mellett tört lándzsát, szerzőtől függően a Habsburg Monarchia keretein belül vagy akár azon kívül. Ezen lobbicsoportok között megtalálhatjuk a magyar reálgazdasági és pénzügyi elit számos képviselőjét, tudósokat (leginkább a földrajztudomány és a történettudomány művelőit), publicistákat és természetesen politikusokat.64 A magyar imperializmus politikája az első világháború előtti években a turanizmus szárba szökkenésével immár az Oszmán Birodalom ázsiai területeire, sőt a „turáni népek” által lakott Ázsiára is kiterjedt,65 az első világháború alatt pedig se szeri, se száma a Balkán felett intézményesített magyar dominanciára vonatkozó elképzeléseknek. A magyar nagyhatalomról szőtt egyre bizarrabb álmodozást az első világháború utáni összeomlás sem szüntette meg teljesen, bár képviselőit 1918 után már nem a mainstreamben, hanem radikális és többnyire jelentéktelen csoportosulások között kell keresni. 66 nem magyar nagyhatalmiságban gondolkozott, hanem az előbbi Habsburg impériumban, az utóbbi pedig egyenrangú nemzetek szövetségében (bár Magyarországnak Kossuth és Teleki László is primus inter pares szerepet szánt). 62 Ress Imre: Bosznia–Hercegovina mint a magyar impérium része? Szemléletváltás az okkupációtól a századfordulóig. In: Modernizáció és nemzetállam-építés. Haza és/vagy haladás dilemmája a dualizmus kori Magyarországon. Szerk. Csibi Norbert – Schwarczwölder Ádám. Pécs 2018. 73–107., itt: 78–86. 63 Az informális birodalom koncepciójának óriási irodalmáról jó áttekintését ad: Gregory A. Barton: Informal Empire and the Rise of One World Culture. (Cambridge Imperial and Post-Colonial Studies) Houndmills–New York, NY 2014. 64 Demeter Gábor: A modernizációtól az expanziós törekvésekig, a liberalizmustól a turanizmusig. A balkáni behatolás gazdasági és ideológiai alapjai. Bp. 2018. 65 Ablonczy Balázs: Keletre, magyar! A magyar turanizmus története. Bp. 2016. 66 Romsics I.: A magyar birodalmi gondolat i. m. 144–58.
