Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
1165 SZÁZADOK . () . SZÁM Fónagy Zoltán KOLLEKTÍV ERŐSZAK AZ 1848AS PARASZTI MOZGALMAKBAN Tipológiai kísérlet Az 1848–1849-es események, illetve az erőszak viszonyát mind a historiográfiában, mind a történeti emlékezetben szélsőséges kettősség jellemzi. Azzal a forradalmi jelentőségű átalakulással kapcsolatban, amelynek döntő mozzanata március közepén zajlott, beteljesülését pedig az áprilisi törvények szentesítése és életbe lépése jelentette, különös hangsúlyt kapott az, hogy a politikai és társadalmi rendszerváltás erőszakmentesen zajlott. Ezt a körülményt – a közvetlen erőszak al kalmazásának hiányát a hatalom megszerzésében – nyomatékosan hangsúlyozta a kormányra került volt ellenzék, a liberális reformpárt, mivel azt kulcskérdésnek tekintette az új rendszer legitimitása szempontjából. Persze ehhez némi „nagyvonalúsággal” el kellett feledkezni, vagy hallgatólagosan el kellett határolódni a március 13-ai bécsi forradalom véres erőszakjától, ami olyan mértékben megrendítette, szétzilálta a Metternich herceg nevével fémjelzett hatalmi struktúrát, hogy az a következő napokban, hetekben az esetleges magyarországi erőszakos események lehetőségének felmerültekor is rendre kapitulált a magyar követelések előtt. A paraszti erőszaktól való félelem – a Rákosmezőn összegyűlt felfegyverkezett jobbágytömeget vizionáló álhír – például fontos szerepet játszott abban, hogy március 17-e éjjelén az Államkonferencia beleegyezett a magyar kívánságok teljesítésébe.1 Az erőszakmentességet hangsúlyozó és apologetizáló egykorú narratíva máig töretlenül él a történetírásban: a történeti összefoglalók idevágó értékelésének sorolása helyett elegendő utalni a Deák István könyvcíméből közkeletű nyelvi panellé vált szókapcsolatra, a „törvényes forradalom” kifejezésre. 2 Míg a tavaszi forradalmi átalakuláshoz a történeti emlékezetben a teljes erőszakmentesség mítosza tapad, ugyanaz az emlékezet a néhány hónappal később eszkalálódó konfliktusokat – a szabadságharcot – mint a nemzeti történelem különösen véres, erőszakkal telített eseménysorát őrzi. Joggal, hiszen az 1711 és 1944 közötti több mint két évszázad során az ország területén – mind térbeli kiterjedését, mind a résztvevők, illetve az áldozatok számát tekintve – ez volt a legnagyobb volumenű háborús esemény. 1 Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp. 1971. 133. 2 Deák István: The Lawful Revolution. Louis Kossuth and the Hungarians, 1848–1849. New York, NY 1979. Magyarul: Kossuth Lajos és a magyarok 1848–49-ben. Ford. Veressné Deák Éva. Bp. 1983.
