Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Szilágyi Adrienn: A Károlyi család közös kormánya (1827–1877). Ügyviteli hálózat Hódmezővásárhelyen
A KÁROLYI CSALÁD KÖZÖS KORMÁNYA (1827–1877) 1162 fel Vásárhelyen, amelyet később pálinkafőzővel is bővítettek. 50 Ez nemcsak a helyi fogyasztást, hanem a környéket is ellátta. Beer 1852-től 1873-ig bérelte a vásárhelyi serházat a hozzátartozó földdel együtt. Beer és az uradalom közötti interakció a haszonbérlők és az uradalom közötti alkudozások klasszikus esetét mutatja. Az uradalom ugyanis a legtöbb bevételi forrását elveszítette az 1850-es években, így ettől kezdve még inkább irányelv volt a veszteségek minimalizálása és a megmaradt bevételek maximalizálása.51 Erre alkalmat – aho gyan fentebb is jeleztem – a bérlet meghosszabbítása vagy elvétele adhatott. A meghosszabbítás ugyanis egyben alku-lehetőség is volt: a bérlő próbálta az árenda árát lejjebb vinni, az uradalom pedig igyekezett megtartani, esetleg emelni a bérleti díjat. Az uradalom szorított helyzetét kihasználva a bérlők egyre kevesebbet ígértek. Az uradalom így nemhogy nem tudott több pénzt kérni, hanem kénytelen volt a meglévő díjból engedni, hogy legalább ettől az összegtől ne essen el. Beer igen dörzsölt bérlőnek számított, ugyanis mindig a szerződés megújítása előtt panaszkodott az árvíz okozta károkra vagy a serház elavult eszközeire. A jogos panasza mögött az is megbújhatott, hogy ezzel próbálta az árendát még lejjebb szorítani. Beer ráadásul sikeres alkudozásai mellett úgy tudott újra- és újraszerződni az uradalommal, hogy közben tetemes adósságot is felhalmozott a ki nem fizetett haszonbérletből kifolyólag. Ezt tehette azért is, mert a közös kormány nem talált olyan bérlőt, aki többet ígért volna a haszonbérletért. 52 A hálózatból megemlíthető még Kamotcsay János (1862 és 1865 között) szentesi és Pokomándy István (1870 és 1876 között) hódmezővásárhelyi polgármester, akik a legelő-elkülönítések és a kisebb királyi haszonvételek kisajátításának aktív tárgyalói voltak a települések képviseletében. 50 Virág Zs.: Magyar kastélylexikon i. m. 24. Az 1850-es évek elején 51 197 katasztrális holdnyi földdel rendelkező vásárhelyi Károlyi-uradalom komoly épületállománnyal bírt. Az összeírás szerint a birtok építményei közül Hódmezővásárhelyen állt a főügyészi lak, a számtartói lak, a tömlöc, a kis- és nagy mészárszék, a pincérlak, a serház, a kéményseprőlak, a molnárlak, a csőszlak, ezenkívül különböző kocsmák és vendégfogadók. 51 Herczeg M.: A gróf Károlyi család i. m. 35–37. 1848. évi 9. tc. eltörölte a robotot, a dézsmát és pénzbeli fizetéseket, a 13. tc. a papi tized megszüntetését mondta ki, a 11. tc. a földesúri hatalmat biztosító úriszéknek vetett véget. Ekkor még a törvényhozás nem érintette a maradványföldeket és a kisebb királyi haszonvételeket, ezek rendezése az abszolutizmus idejére maradt. 1853-ban megszűnt többek között a pálinkafőzés, a boltnyitás, a mészárszék és a tégla- és mészégetés után járó taksa fizetési kötelezettsége. 1880-ban eltörölték a földesúri malomjogot, majd az állam 1888-ban az italmérés jogát monopolizálta, és rendezték a halászati jogot is. 52 Herczeg M.: A gróf Károlyi család i. m. 43–49.
