Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Szilágyi Adrienn: A Károlyi család közös kormánya (1827–1877). Ügyviteli hálózat Hódmezővásárhelyen
A KÁROLYI CSALÁD KÖZÖS KORMÁNYA (1827–1877) 1158 igényelt az uradalom birtokrészei közötti iratok küldése a tiszteknek, a földesuraknak és az érintett hivataloknak. Adott tehát a kérdés, hogy milyen gyors lehetett az ügyintézés? Bár a levelek sokszor egy-két héten belül megfordulhattak Hódmezővásárhely és Pest között, az ügyvitel rendjéből adódóan a kérvényezéstől a határozatig ennél hosszabb idő telt el. A kérvényező az adott hivatalhoz fordult, a kérvényezett ügyet a felterjesztése előtt rendszerint a tisztiszéken tárgyalták. Az ülés jegyzőkönyvének pontjait továbbították a földesúrnak, aki ezt követően hagyta jóvá vagy utasította el az adott ügyet. Ha kifizetés, vizsgálat, további iratok bekérése történt, vagy az iratot levéltárba helyezték, akkor a munkába további hivatalokat, uradalmi tisztviselőket kellett bevonni és őket utasításokkal ellátni. Mindez egy egyszerű ügy esetében pár hónapon belüli átfutást jelenthetett, ami függött a tisztiszék összehívásától, a felterjesztés és a válasz helyszínétől, időpontjától, valamint az esetleges vizsgálat elrendelésétől, a javaslat bevárásától. Általában azonban inkább fél és egy év között mozgott az ügyintézés időtartama, számos esetben pedig több éven át elhúzódott a lezárása. Ezen a ponton érdemes visszautalni a bevezetésben már említett adminisztrációba beépülő ellenőrzési technikákra. A központi és kerületi hivatalok elemzésén keresztül ugyanis érzékeltethető a hatásköri átfedések rendszere, amely azon alapult, hogy például a számadásokat elkülönítve vezették és hatásköröktől eltérően centralizálták.41 Hogyan is kell ezt elképzelni? Korábban a szám adások ellenőrzésével a számvevőn kívül többen foglalkoztak, gyakran az uradalmi jegyző vagy fiskális végezte azt. A Károlyi-birtokokon például a kerületi uradalmi ügyész látta el ezt a feladatot. Ez persze megmutatja a tisztek sokoldalú bevethetőségét, ami adottnak és racionálisnak is tekinthető az uradalom részéről, de a hivatalok közötti átfedések könnyebb terepet biztosítottak a visz szaéléseknek. Ezt számolta fel a függetlenített számvevői hivatal létrehozása: a számvevőt nem fűzte szolgálati alárendeltség az uradalom főtisztjéhez, hanem közvetlenül a birtokostól kapta járandóságát és instrukcióit. Feladata nemcsak a számadások ellenőrzésére terjedt ki, de a számadásokban tükröződő gazdálkodásról, a kiadások indokoltságáról, a bevételek elégséges és elégtelen voltáról is jelentést tett. Személye tehát mind munkájában, mind hatáskörében elkülönült, és egyedüli feladata a számadások ellenőrzése volt, azaz ily módon teljesen kívül állt a birtokigazgatási szervezeten. A függetlenített számvevő vagy számvevőség a reformkorig csak a legnagyobb birtokokon jelenhetett meg, hiszen egy külön tiszt alkalmazása valójában igen jelentős kiadást terhelt a földesúrra. Ez az újítás viszont minőségi ugrást jelentett hatalomtechnikai értelemben is, hiszen ezzel a számvevő személyét kivonták az operatív-gazdasági hatáskörből 41 Vári A.: A nagybirtok birtokigazgatási rendszerének i. m. 21.
