Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Szilágyi Adrienn: A Károlyi család közös kormánya (1827–1877). Ügyviteli hálózat Hódmezővásárhelyen
A KÁROLYI CSALÁD KÖZÖS KORMÁNYA (1827–1877) 1152 Az ügytípus kategóriákkal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy nem előre megalkotott kategóriákkal dolgoztam, hanem az adatfelvétel során – a konkrét ügyek mentén – alakult ki a kategóriarendszer, amely így lehetővé teszi, hogy a közös kormány ügyeit együttesen vagy külön-külön, egy-egy adott ügytípus mentén lehessen elemezni. A csaknem 7000 ügyet 29 ügytípusba soroltam, amelyek közt egyértelműen a jelentések (1949), a kérelmek (1915), a kimutatások (661), az elő- és felterjesztések (547), valamint az utasítások (473) jelentették a legmeghatározóbb ügytípusokat – és egyben legfőbb adminisztrációs terhet is – a közös kormány hivatalnokai számára. A két legjelentősebb ügytípuson – a jelentéseken és a kérelmeken – belül érdemes azt is vizsgálni, hogy milyen tárgyakban születtek. Az adatbázis ugyanis lehetőséget nyújt arra, hogy az ügytípusokat – mint az adatbázis egyik legnagyobb egységét – további kisebb részekre – ügytárgyakra lehessen bontani, valamint az adott ügyhöz kapcsolódó levélváltásokhoz kapcsolódó dátumokat, településeket és személyeket is képes tárolni. Tehát a legtöbb esetben lehetőség nyílik arra, hogy az ügy kezdetétől az ügy lezárásáig nyomon követhessük a teljes ügymenetet, annak résztvevőit és az események idejét. Ha a kérelmeket és a jelentéseket ügytárgyak szerint szálazzuk szét, akkor kiderül, hogy azok jórészt a házhelyek felújítására, kiadására, felmérésére, a földterületek és háztelkek kérvényezésére, a határviszályok rendezésére vagy egyébként a tulajdonrészt vagy használatát érintő utak rendezésére irányultak.31 Ez azt is megmutatja, hogy az ügyek legtöbbször lakossági kérések, kérvények ügyintézését jelentették. A különböző számadások elvégzése, megküldése, ellenőrzése mellett sok adminisztrációs feladatot jelentett a fizetések és nyugdíjak elrendelése, javítása, kifizetése vagy épp megszüntetése.32 A fizetések és nyugdíjak rendszere azért is lényeges, mert az uradalom igazgatásának és gazdaságának – ha úgy tetszik, a földesúri vagyon hűséges és gazdaságos kezelésének – ez különösen döntő eleme volt az uradalmi alkalmazottak számára. Nem véletlen, hogy a földesúr, mikor megállapította az apparátus tisztjeinek fizetését – amelyek magasabb lehetett a hasonló pozícióban lévő és feladatokat elvégző megyei alkalmazottakénál –, 31 Ezenfelül érdemes megemlíteni, hogy a Stockhammer-féle adósság felgöngyölítésében a Harruckernörökösök küzdelme mellett a Károlyi családtagok folyamatos egyeztetése is nyomon követhető. Ezzel kapcsolatban lásd Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítása. Századok 150. (2016) 771–794. Továbbá olyan gazdasági tevékenységbe is betekintést enged a közös adminisztráció, mint a böldi rév, a muzsalyi timsó- vagy üvegfabrika működtetése, a tűzvészeket követő regulációk, a Tisza szabályozása. Ezek további vizsgálatok résztémáit jelölik ki. 32 Kállay I.: A magyarországi nagybirtok kormányzata i. m. 118., 122. A kifizetéseknél a kerületi pénztárak igyekeztek az egyes uradalmakat külön kezelni. A készpénzfizetések megállapításánál figyelembe vették az elvégzett munka minőségét, így előfordulhatott, hogy ugyanazon uradalmon belül az azonos munkakört betöltők fizetése különböző volt. A tisztviselők készpénzből és természetbeni juttatásokból álló fizetése elérte a középbirtokos nemesség felső rétegének jövedelmét.
