Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Szilágyi Adrienn: A Károlyi család közös kormánya (1827–1877). Ügyviteli hálózat Hódmezővásárhelyen
A KÁROLYI CSALÁD KÖZÖS KORMÁNYA (1827–1877) 1148 tették függővé, ez idő alatt pedig felkészültek a felföldi birtokrészek felosztására. Az 1860. évi gátszakadás, valamint az 1862-ben lejáró haszonbérleti szerződések a közös részek felosztását 1862-re tolták el.23 Ebben az évben tehát a közös birtokokat is felosztották, egyedül a hódmezővásárhelyi kisebb királyi regálék (italmérési, vásárpénzszedési, halászati jogok stb.) maradtak közös kezelésben. A pótosztályról – a vásárhelyi kisebb királyi jövedelmekről és az ezekhez tartozó ingatlanokról – 1873-ban kezdődött meg a tárgyalás a város vezetése és a család kormányzója, Károlyi György között, aki testvérét, Istvánt és néhai bátyjának, Lajosnak a fiát, Alajost is képviselte. Ennek eredményeként ugyanebben az évben kötötték meg az örökadásvételi szerződést. A közös kormány a pótosztályt követően egészen 1877-ig fennmaradt, felszámolását ekkor a három ág közösen határozta el. A fennmaradó közös jövedelmet azonban nem osztották tovább, hanem abból két családi alapítványt létesítettek: a levéltárit és a nemzetségit. Az utóbbi célja a közös ügyek intézőinek, a régi alkalmazottak öregségi nyugdíjának, a család elszegényedett tagjai éves osztalékának, a levéltári alapnak, a jótékonysági és szociális kiadásoknak és az országban élő valamennyi Károlyi-özvegy nyugdíjának megállapítása és kifizetése volt. A nemzetségi alapítvány tehát az alapítólevélben megfogalmazott módon és mértékben anyagi támogatást nyújtott minden olyan törvényes utódnak, feleségnek, özvegynek (amíg azok új házasságra nem léptek), akik tisztességes és független jövedelemmel nem bírtak. Értékéül azokat a tőke- és kamatjárandóságokat jelölték meg, amelyek a Hódmezővásárhely városával kötött adásvételi szerződés folytán őket együttesen és osztatlanul megillették. Az 1878. és 1879. évi pénztári maradványból pedig a levéltári alapítványt alapozták meg, amelynek tőkésítése 1880-tól vette kezdetét és 1902-ig, az örökvételi részletek fizetéséig tartott. 24 A vizsgálat levéltári forrása és a kapcsolódó adatbázis A Károlyi-birtokok kormányzása 1788-ig egyes uradalmak szerint, decentralizálva történt. Az ügyeket maga a birtokos tartotta személyesen kézben, illetőleg a 18. század közepétől a kinevezett teljhatalmú jószágigazgató. Az igazgatóknak azonban önálló, szervezett hivataluk ekkor még nem volt. 1788-ban merült fel a szüksége annak, hogy az összes uradalom gazdasági irányítását egy központi 23 1862. évi osztályról részletesen lásd A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története i. m. 182–186.; Herczeg M.: A gróf Károlyi család i. m. 139–140. A közös földek felosztásának egyik következménye további földbirtokok és közös épületek eladása volt. 24 A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története i. m. II. 173–193. A Károlyi család kihalása esetén úgy rendelkezett az alapítólevél, hogy az egész alapítvány összege köz- és jótékony célra fordítható.
