Századok – 2020
2020 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ferenc Laczó (ed.): Confronting Devastation. Memoirs of Holocaust Survivors from Hungary (Szécsényi András)
1126 TÖRTÉNETI IRODALOM túlnyomórészt az 1944–1945-ös Magyarország területéhez, kisebb részben az SS lágerrendszerének valamely lengyelországi vagy németországi táborához, illetve ukrajnai munkaszolgálathoz kötődik. E „zsidó kanadai” tanúságtevők mindegyikét zsidó származása miatt üldözték egykori hazájukban, holott közismert, hogy a holokauszt áldozatainak számos kisebb csoportja is volt (vallási, nemi identitásuk miatt üldözöttek, cigányok stb.). Emlékirataik azonban nem kaptak helyet a munkában. A szerkesztő ügyelt arra, hogy férfi- és női tanúságtételek egyenlő mértékben szerepeljenek a kötetben, így biztosítva azt, hogy az egyes témakörökben a holokausztban különösen fontos nemi szerepek egyaránt kellő súllyal jelenjenek meg. Ez alól két kivételt találunk: a munkaszolgálatról szóló szövegek írói értelemszerűen mind férfiak, a felszabadulásról szóló fejezetben ellenben több zsidó női forrást válogatott Laczó Ferenc, mert a Vörös Hadsereg által elkövetett abúzus őket érintette. Az egyes tematikus fejezetek elé a szerkesztő minden esetben rövid, 2–3 oldal terjedelmű szaktörténészi bevezetőt illesztett, amelyek összefoglalják az adott tematikai egység köztörténeti vonatkozásait, mégpedig a legfrissebb angolszász szakirodalmi termés alapján. Jóllehet a precíz összefoglalók révén „képbe kerül” a laikus olvasó, a közölt emlékezések mégsem minden esetben reflektálnak az összefoglalókban vázolt köztörténeti folyamatokra, így a fejezetek eleji történeti bevezetők kissé szervetlenül illeszkednek a forrásokhoz. Ugyanakkor viszont Laczó – ámbár sehol nem árulja el szempontjait, hogy a tengernyi kanadai-magyar visszaemlékezésből miért épp ezeket választotta kötetébe – biztos kézzel nyúlt a kútfőkhöz: a fejezeti bontásban a lényegesebb témákat felöleli egy-egy szövegrész. Nemkülönben dicséretes az a szerkesztői igényesség, amely figyelembe veszi, hogy a könyv angol nyelvű olvasói bizonyára nincsenek tisztában a magyarországi holokauszt eseményeivel, szereplőivel, kulcsfogalmaival: számukra Laczó Ferenc önálló, igényes glosszáriumot állított össze. Ugyancsak informatív a kötet végére illesztett, fényképekkel illusztrált, a memoár szerzőiről készített bibliográfia, amely a szövegek értelmezését is nagyban segíti. Végül említeni kell a könyv legvégén elhelyezett név-, tárgy- és helynévmutató hasznosságát is. A traumatikus élethelyzetekhez, kivált a genocídiumokhoz kapcsolódó ego-dokumentumokkal való történeti foglalatoskodás különös érzékenységet is igényel, figyelembe véve, hogy az emlékek papírra vetése során maguk a túlélők is újraélik, áttranszformálják jobbára traumatikus élményeiket. Sok esetben – s erre ad alkalmat a Confronting Devastation válogatása is – az olvasó az üldözött zsidók legapróbb hétköznapi cselekedeteiben merülhet el. Egyfajta pszichológiai beállítódást igényel már sokszor e szövegek értelmezése is. Olvasásukkor szembeötlő az a jellegzetesség, hogy a visszaemlékezők szinte vizuális benyomásként értekeznek az eseményekről. „Nincsen szó, hogy leírjam a halálos csendet, a dermedt félelmet, amely olyan volt nekünk, mint az otthonainkra és az egész városra boruló sötét felhő. Pánik fogott el; az utcák teljesen kiürültek.” (136.) Ki vonhatná kétségbe példának okáért, hogy a Helen-Rodak Izso memoárjából önkényesen kiragadott fenti mondatok bármilyen korabeli hivatalos iratnál plasztikusabb és hitelesebb képet festenek arról, miként élték át a budapesti zsidó polgárok az ország német megszállását? Jelen kötet esetében reflektálni kell azokra a kérdésekre is, amelyeket a tanúságtételek nyelve vet fel, s a szerkesztő – helyesen – bevezetőjében ezt részben meg is teszi. Az itt közölt szövegek, egy kivételtől eltekintve, eredetileg angol nyelven íródtak, holott a trianoni Magyarországon született szerzőik anyanyelve magyar, jiddis, esetleg szlovák, német volt. A világégés túlélőiként szerzőik mindnyájan emigránsként érkeztek az észak-amerikai államba. Változó mértékű integrációjuk szociokulturális változást és nyelvi azonosulást is eredményezett, amely értelemszerűen kihatott az ezredforduló után papírra vetett emlékeik elbeszélésére is. A múltbeli távolságból adódó emlékezeti akadályok (akár tudatos ferdítési szándékok), valamint a leírt események és a szövegek keletkezése közti nyelvi-kulturális törésvonalak egyaránt befolyással vannak a
