Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ring Orsolya – Kiss László – Turnai Anna: Női káderek a Rákosi-korszakban
RING ORSOLYA – KISS LÁSZLÓ – TURNAI ANNA 113 családmodell biztosította, a rendszer által favorizált női eszménykép pedig továbbra is a dolgozó nő maradt. 15 Az 1949–1956 közötti időszakban ugyan nőtt az iparban foglalkoztatott nők aránya, de eközben a mezőgazdaságban dolgozóké sem csökkent. Ennek oka a gazdaság szerkezete mellett a gépesítettség alacsony szintje volt, ami a képzetlen munkaerő nagyszámú alkalmazását tette szükségessé. Az ipari munkát végző nők száma az extenzív iparfejlesztésnek köszönhetően először 1951-ben haladta meg a mezőgazdaságban dolgozókét. Az arányeltolódás azonban nem a politikai jelszavak között hangoztatott munkaerőpiaci diszkrimináció megszüntetésének eredménye volt, hanem azért következett be, mert a női munkaerő száma az iparban jelentősebben növekedett, mint a mezőgazdaságban. A kereskedelem mellett a nők aránya elsősorban a könnyűiparban, azon belül is a textiliparban volt magas. A nők a rosszabbul fizetett, alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökben jelentek meg nagyobb számban. A női munkaerő létszáma a szellemi foglalkozásokban is nőtt, de erre a szegmensre is érvényes, hogy a nők elsősorban azokon a területeken tűntek fel, amelyek kisebb presztízsűek és alacsonyabban honoráltak voltak. A szellemi munkakörök bővüléséhez nagyban hozzájárult, hogy a tanácsrendszer kiépítése miatt több adminisztratív munkatársra volt szükség. A magasabb elismertséggel bíró, döntéshozó, központi szerveknél a férfiak, míg az inkább az adminisztratív feladatokat ellátó helyi szerveknél a nők voltak többségben. A nők hátránya a vezető posztok megszerzésénél volt a legjelentősebb.16 A jelenség mögött a két nem közötti gyakori képzettségbeli különbségek mellett leginkább a hagyományos női szerepek továbbélése húzódik meg, hiszen a nők tömeges munkába állásával a tradicionális női szerepek nem kicserélődtek, hanem kiegészültek az új feladatokkal, miközben például gyermekgondozási segély vagy beteg gyermek utáni táppénz a korszakban még nem létezett. Így a családos nők lehetősége komoly karrierre sokkal kisebb volt. Az MDP legfőbb vezető és politikai irányító szervei közül a Politikai Bizottságnak, a Titkárságnak és a Szervező Bizottságnak egyetlen nőtagja sem volt. A Központi Vezetőségben – melynek tagjait a kongresszusok választották – már találunk nőket, méghozzá olyanokat, akik különböző állami- és pártszervekben vagy társadalmi szervezetekben vezető funkciót töltöttek be. A KV nem választott alkalmazottai között jóval nagyobb arányban voltak nők, az osztályokon a munkatársak átlagosan 20–30%-a, és közülük többen dolgoztak osztályvezető-helyettesi vagy alosztályvezetői posztokon. A korszakban az 15 Ehhez lásd Palasik Mária: A nők tömeges munkába állítása az iparban az 1950-es években. In: Házastárs? i. m. 78–100., illetve Pukánszky Béla: Nőkép, női szerepek és iskoláztatás a második világ háború után. Educatio 16. (2007). 4. sz. 551–564. 16 Schadt M.: „Feltörekvő dolgozó nő” i. m. 43–52.
