Századok – 2020

2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ring Orsolya – Kiss László – Turnai Anna: Női káderek a Rákosi-korszakban

RING ORSOLYA – KISS LÁSZLÓ – TURNAI ANNA 111 adta. Miközben gyökeresen átalakították a tulajdonviszonyokat, radikálisan kor­látozva az egyes emberek magántulajdonát, a társadalompolitikára a paternaliz­mus és a szűk látókörű osztálypolitika volt jellemző. Az állam makro- és mikro­szinten is beavatkozott az egyének életébe, a társadalom teljes körű ellenőrzésére törekedve, értékké emelve a feltétlen engedelmességet és a párt iránti lojalitást. 9 Az MDP nagy erőket mozgósított a korábbi társadalmi struktúra gyökeres átalakítására, amely bár igen drasztikus lépések sokaságából állt, hosszú időt vett igénybe. A tömeges társadalmi pozícióváltás szinte kizárólagosan politikai indít­tatású volt; nem az emberek szabad akaratából történt, hanem azért, mert a po­litikai változások az emberek nagy tömege számára nehézzé vagy lehetetlenné tették korábbi tevékenységeik folytatását. Az új mobilitási csatornák kialakulá­sával a hagyományos mobilitási pályák jelentősége lecsökkent, miközben az át­rétegződési folyamat csak részben kapcsolódott a korábbi társadalomszerkezet­hez, a társadalmi csoportok közötti választóvonalak sokszor elmosódottá váltak. A korszak mobilitási folyamatainak értelmezését nagyban befolyásolja a foglal­kozások hierarchiájának megváltozása is. Sok korábban magas presztízsű foglal­kozás veszített a rangjából. A felülről vezérelt átalakítás egyik célja a tradicionális paraszttársadalom felszámolása és a falvak népességének termelőszövetkezetekbe kényszerítése volt. A korábban paraszti foglalkozású emberek tömegei kénysze­rültek foglalkozásuk megváltoztatásra. Többségükben szakképzettség nélküli ipari foglalkozásúak lettek, ami társadalmi státuszvesztést jelentett számukra. 10 Az ugyancsak felülről levezényelt államosítás hatására a korábbi alsó középosz­tály és kispolgárság tagjai tömegesen veszítették el állásukat és ezzel társadalmi státuszukat. E felülről, hatalmi eszközökkel kikényszerített mobilitási folyama­tok leírására Örkény Antal használta először a mobilizáció fogalmát, mely ebben a kontextusban olyan, nem feltételen pozitív tartalmú, széles társadalmi csopor­tokat érintő változás volt, amelyben az egyének nem tudták „önmaguknak meg­válaszolni azt az alapkérdést, hogy vajon mihez képest és mit szeretnének elérni”. 11 A korszak legtöbb embert érintő két változása az önálló birtokos paraszti ré­teg létszámának jelentős csökkentése és az ipari munkások számának dinami­kus növelése volt. A birtokos paraszti réteg mellett ugyancsak nagymértékben csökkent a kisiparosok és kiskereskedők létszáma, miközben a szellemi foglalko­zásúaké és az értelmiségieké megduplázódott. Az ide vezető hagyományos mo­bilitási pályák többsége lezárult ugyan, s emiatt a hagyományos értelmiség és középosztály de klasszálódott, a párt támogatásával azonban a segéd-, betanított 9 Kornai János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Bp. 1993. Idézi: Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Bp. 2001. 23–24. 10 Valuch T.: Magyarország társadalomtörténete i. m. 21–25., 109. 11 Örkény Antal: A társadalmi mobilitás történelmi perspektívái. Valóság 32. (1989) 4. sz. 20–32.

Next

/
Thumbnails
Contents