Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1080 eseményre utal. Ha a Toboly védelmére utaló oklevél valóban ebből az évből származik, akkor keltét február 27-ére tehetjük. A fenti adattöredékek az alábbi halvány, ám valószínűnek tetsző képet rajzolják ki. A megalázó vereséget szenvedett IV. Béla leányához, Szent Kinga krakkói hercegnéhez hasonlóan a prágai udvarban keresett segítséget az ifjabb király visszaszorításához. A poroszok elleni keresztes hadjárat miatt 1268 februárjában távol lévő II. Ottokártól nem sikerült támogatást szerezni, ám a krakkói herceg, V. Boleszló talán küldött csapatokat az ifjabb király ellen; ez magyarázhatja azt, hogy Istvánnak február végén csapatokat kellett rendelnie a sárosi Toboly védelmére. A trónörökös mindazonáltal az országrésze nyugati határvidékén fekvő Hollókőt is megerősítette. A tavasz elején fenyegető veszélyen hamar sikerült úrrá lennie az ifjabb királynak, s a nyár folyamán már ő maga vonulhatott az apja által uralt területekre. Lehetséges, hogy ezzel az akcióval kényszerítette rá IV. Bélát arra, hogy fiát, a túszként Lengyelországba – legvalószínűbben a krakkói udvarba – küldött Lászlót viszszahívja az országba. Összegzés Most, hogy vizsgálatunk végére érkeztünk, röviden tekintsük át, hogy mit is nyertünk a fenti fejtegetésekkel. Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy a IV. Béla és István ifjabb király közötti belháború nem 1264–1265 telén, hanem valamikor az 1267. esztendő első felében történt. Pauler Gyula kronológiai épületének gyenge pontja a heiligenkreuzi történeti hagyományban megőrzött 1267. évi dátum volt; mint bebizonyosodott, az alapzatot két másik egykorú forrás, a Somogyvári formuláskönyv első évkönyvének és Jans von Wien verses krónikájának hírei is alámossák. Nem titkolható, hogy efféle gyenge pont a fent előadott időrendi rekonstrukcióban is akad, mégpedig az a látszólag kifogástalan hitelű, 1266. évi diploma, amely már említi az isaszegi csatát és a kunok elleni hadjáratot. Egyelőre nem tehetünk mást, mint hogy a kérdéses oklevelet hibás keletűnek tételezzük fel – fentebb láthattuk, hogy a diplomának van olyan belső jellemzője, amely a fenti gyanút megalapozza. A dátumkorrekciónak két szempontból is van jelentősége. Az első tanulság rendkívül egyszerű s a történészi hivatás egyik alapfeladatához vezet el. Kosáry Domokos szavait idézve „a történészek egyik fontos funkciója többek között éppen az, hogy [...] a képet, a maguk szakmai módszereivel olyanná tegyék, ami az egykori valósággal lehetőleg egyezik”.148 Mindebből nem következik kevesebb, mint hogy érdemes újra és újra kísérletet tenni még a legjelentéktelenebbnek tűnő 148 Kosáry Domokos: Millennium és történetkutatók. In: Államalapítás, társadalom, művelődés. Szerk. Kristó Gyula. Bp. 2001. 9.
