Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1078 szükséges légkört: az isaszegi vereség bátorította fel a sérelmeit pontosan számon tartó nemességet, hogy követeléseit rákényszerítse IV. Bélára. A háború folytatódik? Az 1267. évi belháború IV. Béla és István ifjabb király szembenállásának kétségtelenül legvéresebb fejezete volt. Vannak jelek azonban, amelyek arra utalnak, hogy az isaszegi csatában kicsúcsosodó konfliktus a következő évben sem csitult el. Ha így volt, az ellentétek tüze kétségtelenül alacsonyabb hőfokon lobogott, hiszen sem az elbeszélő, sem pedig az okleveles források nem számolnak be róla azzal az egyértelműséggel és részletességgel, amelyet a feketehalmi ostromtól az isaszegi ütközetig tartó eseménysorról tudósító kútfőkhöz mérhetnénk. Okleveleink közül valójában csupán néhány erősíti a fenti feltételezést. Az ifjabb király egy 1268-ban kelt kiadványa szerint az isaszegi csata után másodszor is viszály támadt István és szülei között, amelynek következtében az ifjabb király kénytelen volt Kacsics nembeli Illés fia Péter ispán szervienseit Hollókő védelmére rendelni. 137 Mint láthattuk, nem valószínű, hogy a fenti beszámoló 1267 nyarára vonatkozna; inkább annak az 1268. június 3-án kelt oklevélnek a tartalmával kapcsolható össze, amelyben, mint fentebb már szóltunk róla, az ifjabb király IV. Béla kedves tartózkodási helyének közelében, Komárom megyében adományozott földet Parabuh nevű kunjának.138 Az adomány egy bizonyos „portus Preuchul” nevű helyen kelt, csakúgy, mint az ifjabb király év nélkül, június 12-én kiadott oklevele, amely még azt is elárulja önmagáról, hogy István egyik hadjárata során keletkezett.139 A két dokumentumot I. Uroš István szerb király Macsó elleni támadásával és a győzelmet hozó magyar ellencsapással hozták összefüggésbe. Bár a magyar győzelemmel végződő hadjáratról 1269 tavaszán keletkezett oklevelek adnak hírt, a vállalkozást Pauler Gyula 1268 nyarára datálta, mivel a magyar seregeket szerinte aligha éppen télvíz idején küldték büntetőexpedícióra.140 Pedig a szerbiai győzelem híre kétségtelenül 1269 áprilisában ért el IV. Béla udvarába, ahol, mint láttuk, az öreg király leányai, Konstancia, Jolánta és Kinga is jelen voltak ebben az időben.141 Noha az erről beszámoló eredeti oklevél keltezése nem mentes a prob lémáktól,142 tartalmát mégis hitelesíti, hogy Szent Kinga krakkói hercegné, mint 137 ÁÚO VIII. 200–201.; Zsoldos A.: Családi ügy i. m. 100–101. 138 1268. jún. 3.: ÁÚO VIII. 203. 139 Szőcs T.: Damus pro memoria i. m. 52–53. 140 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 538. 208. jegyz. 141 HO VIII. 96–97. 142 RA I/3. 1604.
