Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1056 és fia konfliktusát; olyan részleteket is ismer, amelyekről csak az 1260–1270-es évek hazai oklevélnarratió iból értesülünk: tudja, hogy István a feketehalmi kitö rés után comes eket ejtett fogságba, mint ahogy azt is, hogy a döntő ütközet után Henrik nádor is az ő hatalmába került. Sokatmondó, hogy Gutolf négy győztes csatát emleget, ami részben összhangban áll okleveleink tudósításával, amelyek öt győzelemről számolnak be.45 Nem lehetetlen, hogy a szerző egy olyan adomány levélből tájékozódott, amely részletesen tárgyalta azokat az érdemeket, amelyeket az adománynyerő a belháború idején szerzett. Erre annál is inkább alkalma lehetett, mivel Gutolf, mint láttuk, az 1280-as évek végén a borsmonostori apátság élén állt, s így vélhetően ő volt az is, akit a generális káptalan 1288-ban arra utasított, hogy heiligenkreuzi kollégájával vizsgálja meg a magyarországi ciszterci monostorok állapotát. 46 A ciszterci szerző jól értesültségét és információi közvetlen magyarországi eredetét nemcsak a magyarországi belháborúra vonatkozó hírek érzékeltetik, hanem egy másik bejegyzés is, amely IV. Béla botrányos temetéséről tudósít. Gutolf – a magyar krónikákkal összhangban – megemlékezik arról a harcról, amely az esztergomi érsek és az esztergomi ferencesek között a király holttestéért folyt, hozzátéve, hogy a viszály vérontásig fajult, s a vér beszennyezte egy templom – minden bizonnyal a ferencesek esztergomi kolostortemplomának – padlóját is.47 A szerző szerint Béla király alaposan kiérdemelte e botrányos vérontás által beárnyékolt temetést, hiszen – mint írja – az Ausztria egyházainak oly sok szenvedést okozó magyar uralkodó vérengző ember (vir sanguinum ) volt. 48 E rövid kitérő után vissza kell térnünk az isaszegi csatára vonatkozó évkönyv-bejegyzésekhez. Láthattuk, hogy a két évkönyv szoros kapcsolatban áll: Gutolf a CC IV-et – vagy talán a két évkönyv közös forrását – bővítette tovább. Pauler Gyula arra a következtetésre jutott, hogy a kronológiai hibát a CC IV szerkesztője követte el, Gutolf pedig – bármennyire is egyedi az 1267. évnél olvasható híradása – csupán új tartalommal töltötte meg a készen kapott időrendi keretet.49 Akárhogy volt is, az korántsem biztos, hogy a CC IV kronológiai váza hibás – rendelkezésünkre áll ugyanis egy másik évkönyves forrás, amely kétségtelenül független a két osztrák munkától, s apa és fia háborúságát ugyancsak az 1267. évnél említi. 45 1279: HO VI. 241–242. 46 Hervay Ferenc L.: Repertorium Historicum Ordinis Cisterciensis in Hungaria. (Bibliotheca Cister ciensis 7.) Roma 1984. 34. 47 Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I–II. Ed. Emericus Szentpétery. Budapestini 1937–1938. (Reprint kiadása Szovák Kornél és Veszprémy László jegyzeteivel: Bp. 1999) (a továbbiakban: SRH) I. 470. 48 MGH SS IX. 651. 49 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 535. 202. jegyz.
