Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
BÁCSATYAI DÁNIEL 1049 Feketehalom várába üldözte az ifjabb királyt, István azonban kitört az erősségből, és győzelmet győzelemre halmozva az ország közepébe vonult, hogy Isaszegnél végül döntő vereséget mérjen az apja seregét vezető bárókra. A fent idézett oklevél ékesszólóan tanúskodik amellett, hogy az ellenségeskedés, amelynek a felek 1262-ben, 1265-ben és 1266-ban tárgyalások útján próbáltak meg medret szabni, Béla herceg haláláig fennállt, még ha a családi dráma legvéresebb felvonása már véget is ért. A viszály csak 1269 nyara és az idézett dokumentum október 3-ai kiadása között eltelt időben jutott kényszerű nyugvópontra. Egy kronológiai probléma A történések időrendjét, s így apa és fia szembenállásának dinamikáját Pauler Gyula dolgozta ki a hazai oklevelekből kinyerhető adatok alapján, amelyet egy évszázaddal később Zsoldos Attila finomított tovább számos részlet tisztázásával.7 Miután a többi szóba jöhető esztendőt kizárta, Pauler 1265. március elejét határozta meg az isaszegi csata időpontjaként, mivel e hónap végén terjesztették IV. Kelemen pápa elé a Béla és István közt létrejött béke tervezetét.8 Megjegyzendő, hogy az osztrák történetírás egy-két évvel későbbi dátumot tart számon, mivel az ütközetet két – egymással kétségtelenül kapcsolatban álló – osztrák évkönyv az 1267-es évnél említi.9 Bár az osztrák Alfons Huberrel vitat kozó Pauler elismerte a két évkönyv kiemelkedő forrásértékét, a magyar uralkodóházon belüli viszályra vonatkozó híradásokat illetően elutasította hitelüket. 10 Akad azonban egy régóta ismert forrás, amelyet sem Huber, sem pedig Pauler nem vont be történeti rekonstrukciójába. A 13. századi Jans Enikel, vagy ahogy legutóbb emlegetik: Jans von Wien német nyelvű Weltchronik járól van szó, pon tosabban arról a függelékről, amely a krónika 15. századi lipcsei kódexében (Lipcse, Universitätsbibliothek, Rep. II. 116. a) található.11 A függelék, amely a kiadó Philipp Strauch szerint ugyancsak a bécsi polgárcsaládból származó szerző munkája, hírneves emberek tragikus halálát beszéli el: a borongós anekdoták 7 Pauler Gyula: V. István bolgár hadjáratai. In: Hunfalvy-album. Hunfalvy Pál félszázados akadémiai tagsága emlékére kiadják tisztelői. Bp. 1891. 170–173.; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I–II. 2. kiadás. Bp. 1899. II. 257–263., 533–537., 202. jegyz.; Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. Bp. 2007. 8 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 261. 9 Alfons Huber: Studien über die Geschichte Ungarns im Zeitalter der Arpaden. Archiv für öster reichische Geschichte 65. (1884) 179–189. IV. Béláról szóló életrajzában Wertner Mór is az osztrák évkönyvek nyomán kirajzolódó időrendet követte, lásd Wertner Mór: Negyedik Béla király története. Okirati kútfők nyomán. Temesvár 1893. 161–171. 10 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 535. 202. jegyz. 11 Weltchronik. In: Jansen Enikels Werke. Ed. Philipp Strauch. MGH Deutsche Chroniken III. Hannover–Leipzig 1900. (a továbbiakban: Weltchronik) 593–596. A kéziratra lásd uo. xxi.
