Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Novák Attila: Pszichoanalízis és cionizmus között. József András analitikus az ÁVH fogságában (1953
NOVÁK ATTILA 1045 Összegzés A Péter Gábor, majd a zsidó vezetők és funkcionáriusok által fémjelzett gyanúsítotti körbe az analitikusok „szinte” véletlenül kerültek bele, egy jól „hasznosíthatónak tűnő” részhalmaz elemeiként. A cionizmus vádja az elhurcolt analitikusokkal szemben valójában nem állta meg a helyét, hiszen az Székács Istvántól távol állt, s a zsidó népiség eszméjével rokonszenvező József Andrást sem lehetett egyszerűen cionistaként meghatározni. A cionizmus azonban hívószóként alkalmas volt arra, hogy hozzákapcsolja személyüket Péter Gáborék ügyéhez. A Zsidó Tanács kriminalizálásával kapcsolatos ügyben már komolyabb „sikereket” ért el az államvédelem, végül azonban az itt megfogalmazott vádpontokat is ejtenie kellett. Az idegen befolyás vádja (a Zsidó Tanács esetében a német, a Joint esetében pedig az amerikai) kezdetben alkalmasnak látszott arra, hogy a letartóztatottakra rábizonyítsák: külföldi ügynökök voltak. A pszicho analízis pedig külön kapóra jött annak igazolására, hogy egy olyan ellenséges ideológia működik aktívan az országban, amely hivatalos szólamok szerint különösen kártékony, hiszen a jövő magyar szocialista állampolgárainak nevelését veszélyezteti. A különféle – és állandóan (újra)konstruálódó – ellenségképek megtestesítésére alkalmas eszmék és politikai mozgalmak bűnbakképzési funkciókat is elláttak egy az állampolgáraival szemben is perma nens konfliktusban álló irracionális és ideologikus állam számára. BETWEEN PSYCHOANALYSIS AND ZIONISM Psychoanalyst András József in the Captivity of the ÁVH (1953) By Attila Novák SUMMARY Psychoanalysis was always viewed with suspicion as an intellectual movement in the eyes of the Communist Party during the period 1945–1948 in Hungary. After the political takeover, this “relationship” turned into open persecution after 1949. The underlying reason was mainly ideological: the system did not tolerate psychoanalysis, which focused on the individual psyche instead of being a pedagogy of the masses. Although the relationship between Marxism and the Hungarian Marxist intelligentsia to Freudism was more complicated, the Communist regime used administrative means against the movement, and several analysts were imprisoned. Zionism was also among the ideological tendencies and movements treated with suspicion, mainly due to its rather direct political content and the deterioration of Soviet– Israeli relations. Focusing primarily on the fate of Adolf Fisch (after a name change in 1948, András József), the paper analyzes how the practice of state persecution against the two trends became concentrated in the fate of this particular person, a trained rabbi and psychoanalyst.
