Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Novák Attila: Pszichoanalízis és cionizmus között. József András analitikus az ÁVH fogságában (1953
PSZICHOANALÍZIS ÉS CIONIZMUS KÖZÖTT 1038 gatást végző tiszt Freud nevét sem tudta helyesen leírni, miközben az analitikus elméletet határozottan ellenséges teóriaként értékelte.) Kezünkben van egy részletes kihallgatási jegyzőkönyv, amelyben József András április 15-én részletesen vallott a pszichoanalízisről.122 Ebben felszólításra ös z szefoglalta az analitikus elméletet és az ezzel kapcsolatos nevelési elképzeléseket. 123 Kiindulópontként rögzítette, hogy az analitikus tan igazából egy olyan elmélet, amely a felnőtté válásig „ábrázolja” a gyermek fejlődését. Az első korszakban (1-2 éves kor) a száj üregében telik öröme a gyereknek, s karaktervonásai eköré csoportosulnak. A másodikban a végbél körüli izgalmak játszanak fontos szerepet, a harmadikban pedig a nemi ösztönök. A nevelőnek az a feladata, hogy megvizsgálja, megfelel-e a gyermek fejlődése ennek az ösztönszakasznak és mi hiányzik neki, például a nevelő–gyermek és a gyermek–szülő viszony tekintetében: „Ezért ha e körül zavarok vannak, azt csak úgy lehet megérteni, ha a gyermek viszonyát a szüleihez megismerjük.”124 A fölöttes énnek nem szabad túl szigorúnak lennie, hiszen ebben az esetben az egyén később bátortalan lesz. A nevelőnek éppen ezért az a feladata, hogy enyhítse „a fölöttes én nyomasztó szigorát”; máskor viszont éppen ennek az énnek a hangját kell felerősítenie.125 József András az ÁVH-s kihallgatónak kifejtette azt a freudi gondolatot, mely szerint a gyermek fő törekvése az, hogy (még társai zavarása révén is) állandó feltűnést keltsen, ami azonban valójában nem jelent mást, mint azt, hogy visszakívánja és újból és újból eljátssza azt a helyzetet, amelyben ő kisgyermek korában központi érdeklődés és szeretet tárgya volt.126 A nevelőnek csak akkor szabad beavatkoznia a serdülő életébe, hogy ha a „nemi irányú örömei” folytán elveszti az érdeklődését a fejlődését szolgáló más fontos dolgokkal kapcsolatosan. A vallomás kifejtő jellege a második részben megbicsaklik, és átadja helyét a hivatalosan elvárt és kikényszerített önkritikának. József András itt – feltehetően a fizikai és lelki bántalmazásra épülő kihallgatási módszer következtében – azt vallotta, hogy ennek az elméletnek a következménye némely esetben oda vezetett „a nemi élet szabadjára hagyásával, hogy a vegyes intézményekben tombolt az erkölcstelen élet”. 127 A kihallgató arra is kíváncsi volt, hogy a pszichoanalitikus tanok alkalmazása milyen célt szolgál a pedagógiában? Erre a kérdésre József András – nyilvánvalóan az elvárásoknak megfelelni kívánva – azt a választ adta, hogy a cél az volt, hogy 122 Köszönöm Schmelowszky Ágoston analitikus, egyetemi docens tanácsait és véleményét. 123 ÁBTL 2.1. VI/74 (V-111/788). Jegyzőkönyv. Bp., 1953. márc. 15. 124 Uo. 125 „Ide tartozik az az eset is amikor az egyik tanuló az iskolai tanulás során csak képességeinek töredékét mutatja meg, mintha tiltott lenne számára a teljes kibontakozás öröme...” Uo. 126 „A nevelőeljárás megvárni ilyen feltűnő alkalmakat és megmutatni, hogy a korábban érvényes törekvések ma érdektelenekké váltak.” Uo. 127 Uo.
