Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Novák Attila: Pszichoanalízis és cionizmus között. József András analitikus az ÁVH fogságában (1953
PSZICHOANALÍZIS ÉS CIONIZMUS KÖZÖTT 1020 A Stöcklert és Domonkost érintő koncepciós tervezet középpontjában Gerő Ernő és Rákosi Mátyás (valószínűleg szovjet iniciatívát követő) azon elképzelése állt, hogy az 1944-es, a Szálasi-kormány működése utáni Zsidó Tanács (amit „alapítása” óta többször is átszerveztek) volt tagjaira rábizonyítsák, hogy Gestapo-ügynökök, „szegény zsidók gyilkosai és amerikai imperialista kémek”, 24 valamint, hogy Raoul Wallenberg vére is a kezükhöz tapad. A Zsidó Tanács ügye nagyon érzékeny kérdés volt a magyarországi zsidóság széles köreiben, mivel sokan kollaboránsnak tartották a tagjait azért, mert a vádak szerint „együttműködtek” a német megszállókkal, valamint a nyilasokkal. Az Ichud Mapai baloldali cionista párt egyfajta zsidó „néptörvényszéki” tárgyalást is tartott (kétnaposat!) a Zsidó Tanács kapcsán 1945 júliusában, ami nyilvánvalóan a külvilágban zajló népbírósági tárgyalásokat imitálta, koncepcionális értelemben pedig az egész (ez esetben a zsidó) népnek mint a jog első számú alanyának és teljes birtokosának a magasabbrendűségét volt hivatva igazolni. Berend Béla rabbit (1911–1987) – a Zsidó Tanács kétségkívül legproblematikusabb tagját – pedig meg is vádolták azzal, hogy Gestapo-ügynök volt, és ez alól a vád alól csak másodfokon mentette fel őt a Népbíróságok Országos Tanácsa 1947 áprilisában. A Zsidó Tanács egykori tagjainak és körének gyanú alá helyezése tehát egyszerre rendelkezett anticionista, Amerika-ellenes és náciellenes elemekkel, miközben mélyen épített a magyar zsidó társadalom súlyos ember- és vagyonveszteségére, valamint arra az antikapitalista retorikára is, amelyben a Zsidó Tanács mint a gazdag magyar zsidók kollaboráns szervezete jelent meg. A letartóztatási hullámok tehát több csoportot is érintettek; nemcsak a rezsimmel szembeni politikai-ideológia áramlatok különféle képviselőit, hanem olyanokat is, akik valójában támaszai voltak a Rákosi-rendszernek. Így kerültek nagyjából egy időszakban vizsgálati fogságba vallásos zsidók, hitközségi vezetők, orvosok, analitikusok, kommunista pártfunkcionáriusok, vezető államvédelmisek, akiknek egyetlen közös vonásuk az volt, hogy a sztálini paranoia időszakában zsidóként voltak beazonosíthatóak, és így a rezsim vezetői úgy vélték, hogy felhasználhatók lesznek a vélt és valós szovjet „anticionista” igények kielégítésére. Nem beszélve arról, hogy ezáltal megszabadulhatnak a számukra kellemetlenné vált állambiztonsági és pártfunkcionáriusoktól is. 25 24 Gerő Rákosihoz írott feljegyzéséből. Bp., 1953. márc. 2. Idézi: Zinner Tibor: Cionizmus a vádlottak padján. 1945–1953. In: Veritas Évkönyv 2017. Szerk. Újváry Gábor. Bp. 2018. 317. 25 A már említetteken kívül másokat is letartóztattak, például Weisz Magdát, aki többször is volt vizsgálat alatt, vagy Steiner Júliát, a budapesti izraeli követség telefonkezelőjét.
