Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
KARSAI LÁSZLÓ 1001 tavaszán-nyarán. 56 Kevéssé logikus módon azonban Jaross belügyminiszter és két államtitkára perét különválasztották a Sztójay-pertől, a különböző népbíróságok között pedig vajmi csekély volt az információáramlás. A Sztójay-per vádiratában az 1944 tavaszán-nyarán kiadott több mint száz diszkriminatív rendelet közül mindössze 32 olyat soroltak fel, amelyet vagy a kormány, vagy az egyes szakminiszterek adtak ki. Ráadásul a népbíróság nem bocsátkozott ezeknek a „zsidótárgyú” rendeleteknek a tartalmi elemzésébe, mivel a vádlottak nem tagadták, hogy ezeket az ő miniszterségük alatt adták ki. Pedig a rendeletekből kiderülhetett volna, hogy egyfajta sajátos „munkamegosztás” volt a Jaross vezette Belügyminisztérium és a kormány gazdasági szakminiszterei között: Imrédy, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, Szász Lajos és Kunder Antal a zsidók kirablását, a zsidók vagyonának állami kisajátítását próbálták megszervezni, erős konkurenciaharcban a német megszállókkal, akik többek között a Weiss Manfréd és családja hatalmas vagyonát is meg tudták kaparintani, még Imrédy tiltakozását is kiváltva ezzel. 57 A deportálásokért a politikai felelősség elsősorban Horthy Miklós kormányzót terhelte, ez a Sztójay-perben elhangzott tanúvallomások alapján is világos volt. Horthy, mint erről már a március 29-ei minisztertanácson Sztójay sietett a kormány tagjait tájékoztatni, „az összes zsidórendeletekre vonatkozólag szabad kezet adott” a kormánynak.58 A nagy népbírósági perekben is éltek azonban a vádlottak azzal a módszerrel, hogy gyakran semmiféle bizonyítékkal alá nem támasztható állításokat tettek, s ilyenkor az esetek többségében hazudtak. Így járt el Rátz Jenő miniszterelnök-helyettes is. Védője, dr. Varga László azt állította, hogy védence valamennyi zsidóellenes rendeletet törvénybe akarta iktattatni, és miután erre a kormányzó nem volt hajlandó, lemondott.59 Rátz valójában azért adta be lemondását, mert belátta, hogy nem lesz belőle honvédelmi miniszter. A népbíróság előtt azt is állította, hogy többek között azért mondott le, mert a németek nem helyezték szabadlábra a letartóztatott magyar politikusokat, sőt május végén, június elején újabbakat is lefogtak. Állítása szerint kifogása volt az ellen is, hogy a magyarországi népi németek (Volksdeutsche) körében az SS katonákat toborzott. 60 56 Erről részletesen lásd Az Endre–Baky – Jaross per. Szerk. Karsai László– Molnár Judit. Bp. 1994.; Csendőrtiszt a Markóban. Ferenczy László csendőr alezredes a népbíróság előtt. Szerk. Molnár Judit. Bp. 2014. 57 Erről részletesen lásd Kádár Gábor – Vági Zoltán: Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése. Bp. 2005., különösen a VI. fejezet 3. része: A Weiss Manfréd-konszern megszerzése. 361–369. 58 A magyar Quisling-kormány i. m. 74. Ambrózy Gyula, a kormányzói Kabinetiroda főnöke azzal próbálta Horthy e döntését mentegetni, hogy a kormányzó amúgy sem tudott semmit sem tenni. Uo. 420. 59 Uo. 621. 60 Uo. 246–247.
