Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
B. SZABó JÁNOS – SUDÁR BALÁZS 945 csak a „név” (iszm ) szó, s következik a dzslh-ra vonatkozó megjegyzés. A kérdés, hogy az ellentét a megnevezésre vonatkozik-e (egy uralkodó, akinek van ilyen és olyan neve) vagy a személyre (van egy emilyen és egy másik amolyan nevű uralkodó).85 A kérdés nyelvi alapon, pusztán a szóban forgó mondatra alapozva eldönthetetlen.86 A magyar kutatás – legutóbb Zimonyi István – azonban hagyományosan az utóbbi verzió mellett tört lándzsát, mint feljebb láttuk korábban Bíborbanszületett Konstantin adataira, később pedig Gardízí párhuzamos szöveghelyére hivatkozva. Mégis van talán továbblépési lehetőségünk, halvány fogódzókat maga a szöveg is kínál: az első iszm szót ugyanis a siár ral jellemzi a szerző (ez az iszm uralkodójuk siár ja), amely szimbólumot, speciálisabb esetekben harci kiáltást, esetleg alsóruhát vagy lótakarót jelent. E tényt legkésőbb 1974-ben Czeglédi Károly jelezte a magyar kutatás felé.87 Így a kérdéses szó, a siár leginkább ’megkülönböztető név’, ’cím’ vagy esetleg ’megszólítás’ formában fordítható.88 (Ormos István legutóbb a ’symbol’ kifejezéssel adta vissza a szó jelenté sét.)89 Már Simon Róbert csodálkozásának adott hangot, hogy amennyiben két azonos típusú kifejezés – jelen esetben méltóságnév – kerül felsorolásra, akkor miért kell két különböző, mégpedig látványosan különböző kifejezéssel megnevezni azokat.90 E gondolatmenet logikus folytatása az, hogy azért, mert két különböző típusú – nem azonos szemantikai mezőbe tartozó – kifejezést írnak le velük, és ez esetben a két tagmondat közötti oppozíció inkább a megnevezésre vonatkozhat. Elgondolkodtató a fogalmazási mód is. Ibn Ruszta a kndh-ét és a dzslh-t is főnöknek (raísz ) nevezi, s mindkettővel kapcsolatban megjelenik a m-l-k gyök egyegy alakja: előbbinél a malik (’király’) utóbbinál a mutamallik szó. Ez a szóhasználat a két megnevezettnek inkább az azonosságára, semmint a különbözőségére utal. Ráadásul a dzslh-val kapcsolatban azt is megtudjuk, hogy a megnevezést egy konkrét férfi viseli, míg az előbbit általában az uralkodó. Mindezek után nem tűnik elvetendőnek a mondat következő értelmezése: „Főnöküket kndh-nek nevezik. Ez a név [azaz a kndh] uralkodójuk megkülönböztető neve/címe/megszólítása, de a fölöttük uralkodó férfinak a [személy]neve dzslh.” Pontosabban: Dzslh, hiszen ha elfogultság nélkül olvassuk a mondatot, 85 A kérdés exponálását lásd Ormos, I.: Magyars i. m. 15–16. 86 E kérdésben kivételesen Zimonyi István és Ormos István is egyetért. 87 Czeglédy K.: A szakrális királyság, i. m. 15. Később ugyanezzel számolt Simon Róbert és Zimonyi István is. Ibn Fadlán: Beszámoló i. m. 102–103. 302. jegyz.; Zimonyi I.: Muszlim források i. m. 92. 88 Sharaf al-Zaman Tahir Marvazi on China, the Turks and India. Arabic text and commentary by V. Minorsky. London 1942. 35. 89 Ormos, I.: Magyars i. m. 39. 90 Ibn Fadlán: Beszámoló i. m. 102–103. 302. jegyz.
