Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 942 Géza,72 1943 után Czeglédy Károly, 73 1991 után egy szöveggyűjtemény fordítói gárdája,74 1997 után pedig – igencsak megkésve a még jócskán Czeglédy előtt működő – Kmoskó Mihály,75 végül 2005-ben Zimonyi István 76 interpretációjá ban vette használatba a szakma és a nagyközönség. E sorozatba a hazai történeti szakirodalomban egyre kevésbé tudtak „betüremkedni” az egyes konkrét szövegek esetleges külföldi fordítói – bár már a legkorábbi magyar fordításokat is érték külföldi kritikák, s az újabbakkal sem volt elégedett mindenki.77 A disszonanciák már 1987-ben szemet szúrtak Vékony Gábornak,78 tíz évvel később Kristó Gyulának, újabb tíz év eltelté vel pedig Simon Róbertnek.79 „Ibn Ruszta magyarokat tárgyaló szövegének Kmoskó-féle magyar és Gaston Wiet által adott francia fordítása között eléggé lényegbevágó különbségek vannak. Miután magam nem bírom az arab nyelvet, megállapításaim nem terjedhetnek ki nyelvi finomságokra, csak tartalmi kér désekre [kiemelés tőlünk]” – írja Kristó. 80 Az ily módon felmerülő problémát tehát ki-ki saját habitusának – és korábbi munkásságának – tükrében jelezte vagy nem jelezte. A közelmúltban például Zimonyi István említette meg Wiet – már 1955-ben publikált! – övétől eltérő olvasatát, de mindenféle értékelő kommentár nélkül.81 2017-ben pedig az arabista Ormos István volt az, aki véleményt formált a kérdésben, mint majd látni fogjuk, a korábbi magyar hagyományoktól meglehetősen eltérőt. 72 Kuun Géza: Gurdézi szövege a magyarokról. Akadémiai Értesítő 5. (1894) 4. sz. 223–228. 73 Czeglédy K.: A magyarság Dél-Oroszországban. i. m. 106–107. A fordítás új verziója: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Szerk. Györffy György. Bp. 1958. 84–94. (2. kiadás Bp. 1975., 3. kiadás Bp. 1986). 74 A honfoglalás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1995. 32–33. 75 Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről I/1. Bp. 1997. 76 Zimonyi I.: Muszlim források i. m. 77 „Czeglédy Károly azonban – miként arra Zimonyi István is utal – sajnálatos mulasztást követett el azáltal, hogy a muszlim kútfők különböző textusrészeit nem választotta el egymástól, és a kutatások számára alapul szolgáló fordításában a szövegrészleteket folyamatos szövegezésben összefoglalva, mintegy ömlesztve jelentette meg, ami számos téves interpretációra adott, illetve ad mind a mai napig lehetőséget.” Makk F.: „Sátorlakó nép” i. m. 22. Vö. Zimonyi I.: Muszlim források i. m. 11. Vö. Maróth M.: Eredmények i. m. 14. 78 Vékony G.: Későnépvándorláskori rovásfeliratok i. m. 115.; Vékony Gábor: Magyar őstörténet – ma gyar honfoglalás. Bp. 2002. 209. 79 Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Bp. 2007. 102–103. 302. jegyz. – Bennünket az ő idevágó megjegyzése inspirált e cikk megírására. ̇[A szerzők] 80 Kristó Gy.: A honfoglaló magyarok i. m. 2002. 66. Pl. „car son véritable nom est Djalah”. Gaston Wiet: Ibn Rusteh, Les Atours précieux. Le Caire 1955. 160. 81 Zimonyi I.: Muszlim források i. m. 92. Ez egyébként Makk Ferenc szerint is tipikus módja Zimonyi problémakezelésének: „a kérdés megválaszolását azonban nagyvonalúan megkerüli. Máshol is jellemző a szerzőre, aki nagyon is tisztában van a magyar őstörténet problémáival, az a helyeselhető magatartás, amely nem törekszik arra, hogy minden felvetett kérdésre – akár erőszakolt – választ is adjon”. (Makk F.: „Sátorlakó nép” i. m. 27.)
