Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Szabó János . Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig
KENDE ÉS GYULA? 940 szerencsés – a múzeumi/vidéki kiadványok alacsony ismertsége és idézettségének hiánya, de ugyanez sajnos elmondható az idegen nyelven megjelent szakirodalom esetében is. Mindemellett olyan nagy horderejű nyelvhasználati és értelmezési disszonanciák is felfedezhetőek, amelyek arra utalnak, hogy a felek bár ugyanazokkal a szavakkal, mégsem ugyanarról beszéltek – már ha egyáltalán szóba elegyedtek egymással. Hiszen a felmerülő lehetséges ellenvetések egy részével maga Czeglédy is (már 1974-ben!) tökéletesen tisztában volt, ám meghökkentő módon képes volt függetleníteni saját koncepcióját minden olyan adattól, tényezőtől, 65 amelyről más kutatók – például Ligeti Lajos vagy Kristó Gyula – úgy vélték, hogy az elképzelés fő pillérei lehetnének.66 „Világosan látnunk kell – írta Czeglédy –, hogy a szakrális nagyfejedelemség intézménye nem kapcsolódik el választhatatlanul a künde méltóságnévhez. [kiemelés tőlünk] Ugyanez a mél tóságnév például a kazároknál csak a harmadik méltóságot és nem a szakrális nagyfejedelmet jelölte. De az is tanulságos ebből a szempontból, hogy a magyar kendék nemzetsége még azután is viselte ezt a nevet, amikor méltóságától megfosztva a szétszórtságban élt, és határőri szolgálatot teljesített.” 67 Czeglédynek a jelek szerint az is tökéletesen mindegy volt, hogy mások hogyan vélekedtek a kündü és a gyula tisztség betöltőjének személyéről: „Levedi, aki egyébként tényleg viselhette a künde méltóságnevet, a besenyő vereség után jobbnak látta elutasítani a kazár kagán felhívását a vazallus fejedelemség elfogadására. [...] Levedi utódai, az új főfejedelem, Árpád mellett is az egyik legfőbb méltóságot, talán éppen a fővezéri tisztet viselhették [...]. Árpádnak a nagyfejedelemmé való megválasztása előtti méltóságnevét nem ismerjük. Megválasztása után azonban bizonyára nem a hadvezéri gyula méltóságnevet viselte.” 68 kérdésekre rakódó filoszemita–antiszemita antagonizmusok vagy épp az asszimiláció és a cionizmus vitájának tehertétele is (Uhrman Iván: Scheiber Sándor és az ún. kabar–zsidó elmélet. Hacofe 2. (2010) 1–22.). 65 Czeglédyt – és követőit– az sem zavarta különösebben, hogy épp ő szögezte le vizsgálatai elején: „az újabb idevonatkozó fenomenológiai és szociológiai vizsgálatok legfőbb tanúsága az, hogy a szakrális királyság csak felülrétegezett társadalmakban jött létre, tehát ott, ahol hódítás vagy hódítások során a főuralkodó a vazallus népek és a rabszolgáknak tekintett hódolt törzsek felett mintegy a piramis csúcsán emelkedett a szakrális királyság isteni szféráiba” (Czeglédy K.: Megjegyzések i. m. 86.), bár az efféle társadalomkép igazolásával ez a fajta nyelvészeti megközelítés – érthető módon – valójában adós maradt. 66 Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp. 1986. 368.; Kristó Gyula : A honfoglaló magyarok politikai szervezete. In: Uő: Árpád fejedelemtől Géza feje delemig. 20 tanulmány a 10. századi magyar történelemről. Bp. 2002. 67–68. 67 Czeglédy K.: A szakrális királyság i. m. 68 Uő: Árpád és Kurszán i. m. 57.
