Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
BALOLDALI ANTISZEMITIZMUS, ANTICIONIZMUS ÉS A ZSIDÓ VAGYON ÁLLAMOSÍTÁSA 910 tója alkalmanként igen expliciten uszított a zsidó tőkések és vállalkozók ellen. Weiss Manfréd kiemelt célpontja volt az antikapitalista propagandának. A vagyonának teljes elveszítése elől az öngyilkossági kísérletbe menekülő zsidó milliárdos kezdeti halálhíre felett egyrészt örvendtek a lapok („A lelkiismeretfurdalás vitte öngyilkosságba”),165 másrészt szociális érzéketlenséggel vádolták az egyébként kiemelkedően munkásbarát környezetet teremtő vállalkozót.166 Persze az antiszemita utalások sem maradtak el: „A Weiss Manfrédok világa eltűnt [...] Mammon oltára ledőlt [...] Igaznak találjuk [sorsát]”.167 Az Ember kéjesen sorolta fel a zsidó hadimilliomosok neveit: Berger Béla, Seigen Miksa, „Glück” és Popper Vilmos. S hogy nem gondolja senki azt, hogy csak a milliomosokról van szó, a folyóirat hozzátette: „Szocialista kereskedő nincs, nem is lehet”.168 Egyes zsidó kereskedők olyannyira féltették biz tonságukat, hogy külföldi követségektől kértek menleveleket: a dán konzulátus például Zádor Félix magkereskedőért vállalt kezességet. 169 Az ellenforradalmi tevékenységnek minősített gazdasági bűntettek miatti büntetés is gyakorta sújtott zsidó kereskedőket. Nem jegyezte fel még az egyébként alapos Egyenlőség sem, hogy a forradalmi törvényszék Kalocsán elítélte Spitzer Hermannt lopásért, Engel Mártont gabonarejtegetésért, rót Dezsőt, Fekete Salamont, Nadler Salamont és Schwetz Ármint hamis leltárért, illetve Kohn Jenőt rémhírterjesztésért. Ugyan a lista több okból is kritikával kezelendő – nem tudjuk, hogy a lopás a kommunizmus által okozott gazdasági szorongattatás miatt, illetve a zsidó származás mindössze az elítéltek neve alapján feltételezhető –, ám így is jellemző, hogy az egy alkalommal elítélt egyének listáját zsidók dominálják. (Színfoltként felbukkan még az április 11-én elítéltek névsorán a valószínűleg muszlim Zelmics Achmet is.)170 S ugyan nem közvetlenül gaz dasági bűntett, ám Popper Sámuel lepsényi rőföskereskedőt a direktórium elleni kijelentései miatt tartóztatták le, üzletét büntetésül kommunizálták.171 A gömöri Weiss Náthán bankárt és Weisslovits Samu ékszerészt pedig három havi fogságra és vagyonuk elkobzására ítélte a III. hadtest forradalmi törvényszéke, mert megszöktek a miskolci harcokból. 172 A legnagyobb kárt azonban kétségkívül nem az egyéni akciók, hanem az állami hátterű masszív vagyon-eltulajdonítások („szocializálás”) okozták. 165 Weisz Manfréd. Vásárhelyi Proletár, 1919. április 5. 2. 166 Weiss Manfréd csepeli gyára. Proletár (Csepel), 1919. január 4. 3. 167 Weiss Manfréd. Proletár (Csepel), 1919. április 5. 2. 168 Róbert Oszkár: Hadimilliomosok, árdrágítók. Az Ember, 1919. június 5. 12–13. 169 Komoróczy G.: A zsidók története Magyarországon i. m. II. 361. 170 Proletárdiktatúra. Kalocsai Néplap, 1919. április 11. 3. 171 Popper Sámuel, akit Lepsényben a kommün után kiraboltak, 340 milliós kártérítési pert indít Bibó Dénes és a kincstár ellen. Egyenlőség, 1925. március 28. 3. 172 Forradalmi törvényszéki ítéletek. Gömöri Vörös Újság, 1919. július 26. 2.
